A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

- 76 Zoltán: Nem lehet ez/f/tol kell, hogy érje az abszolút tár- , sadalmi korát. El ko11 érnie! Hiszen itt vagyunk mi. Ahftál ábrándozunk, ho.y egyezer végzünk, megházasodunk, gyermekeink lesznek... < • III.diák: És u yanolyan smuoig, fizotésváró leszel mint más és nem fog.semmi érdekelni azonkívül és egy - két formaságon, megszokottságon kivül. Zoltán: De miért? - Miért van az , hogy önmagunk agyénenként sem tudok többé lenni? Csak belenyugodok kényelmesen? Cömagunk önző törvényei nem engedik láttatni a maguk valójában a perspektívákat^ - Teremtünk uj törvényeket, és teremtünk uj embert? - Sgy egészen uj embert? - . Eszméket ismersz meg, eszmékért élsz. És ez az eszme, vajon végeredményben ha arról van szó nem ugyanugy áldozatokat követel, mint az általunk megvetett eszmék -Minden ember egy világ, minden ember egy különös zárt végtelenség. És minden ember számára értelmetlenné válik és m gezünik ez a végtelenség, ha meghalt. Itt léhát az életért a küzdelem, a.puszta életért ami minden fölfoghatót jelent magáb.n. - Melyik eszmére mondhatjuk, ho. у tiszta és nemes, ha egyszer életeket, önfeláldozó mártirtokat követel, akik mind egy-egy világot j ele rite n® k? De miért van a világ és miért vagyunk mi? Hogy v lünk a világ szebb, érdeke seb b legyen vagy pedig mi születtünk azért, hogy bennünk létezzen a világ a maga igazi szépségében? - Tanulunk egy történelmet, bemagoljuk háborúival és lenézzük a mult századok vagy éppen elmúlt évek barbarizmusát! - Mi viszont ész lények vagyunk! - De mégis gyűlöletre tani

tunk alapjában véve! Egy ellenséges világ yülölotére, ellenséges eszmék gyűlöletére, amely világban nagyrészt ugyanolyan árfc tatlanok élnek, mint mi, és ha harcolni kell csak övelük kerülünk szembe! De ártatlanok e ők és ártatlanok vagyunk a mi? Akik min ent megakadályozhatnánk. Különbséget tud nk-e tenni? - Elkötelezzük magunkat egy eszmének. Meggyőződésünk.és hiszünk benne. - De elég ez a mi eszménk? - Igazi, abszolút humanitást rejt magában. ?