A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

- 42 Zoltán: Sof6r: Zoltán: Sofőr: Zoltán: Sofőr: I.Munkás: Te, ez olyan kedves hely volt, hogy olyan ny godtan, kellemesen még soho nom éreztem magomat. Amikor,az ember haza« Jött, telerakták a táskámat, ugy engedtek el. Most hátha vissza tudom e2t csinálni teveled szemben. * é Már viaszacsináltad. - Mindig tömsz kajával. Az nem olyan. - Eljö Í Z aztán amig felgyógyulsz ott laksz« Mesélsz a kislányomnak. Te olyan jól tudsz mesélni! /keserű mosollyal/: Kösz. Pedig hidd el, néha Igazat is ss€ retnék mondani. Nem ugy értettem. Kár pácig. - hn na. y on háládatlan tormósztü vagyok! - Én ha elmegyek innen, még csak nem is fogok irni, meg se köszönöm. - Vigyázz! Nem akartam megütni. /Az öregek bejönnek./ Nom rakunk többet, elég most. - Menjünk! I.rész vége.