A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

Zoitânî Gábors" Zoltán: V Gabor: Zoltán: Éva: Zoltán: Éva: Zoltán: Éva: Zoltán: Éva: Zoltán: Éva: Zoltán: Éva: Zoltán: Éva; Zoltán: Éva: Zoltán: Éva: Zoltán: Éva: Zoltán: - « GZégy

elled moat a fiadatV Nem! Letagadod. - Pedig magadat felted, да emberek előtt, be csak ő érte. /szomorúan Evéhoz/ Te ugye nem hi az ed el? Hem, semmit arai te ellened van. Ha most azt mondanám, ho^ vetkőzz le előttem, /teljesen meztelenre, és állj meg ugy előttem, megtennéd? Meg. Miért? Miért ne? - Te teremtettél meg jogod van látni. Nß vagyok, akit szeretsz. Nem féltenéd és nem szégyelnéd magad? Igen. - Nem félteném? Megcsodálnálak, megkívánnálak, de többet nem akarnálak látni. - Akkor ? Akarnál. Miért? Én leszek a feleséged. - Lit keresel? Téged. És még? Világokat. Valóm. Teérted. {Leél Zoltánnak/ ^egits le! /Leemeli a székről./ Érdeke3 vagy. ... Csak azt hiszed. - Ugy tűnik. - Mert egy vibráló légkört teremtek magam köré ... iimi pillanatok alatt képes eltűnni, ha az első dér beköszönt. - ii ami vibrálás után na következik, az csak közönséges kigőzül//gés. /Zvare néz./ u)