A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

- 12 ­károly: ka uj témák, uj alakok kerültek igy a birtokodba? költi л: falán, ve neme ak ez. - Az emberek közt nem csak pusz­tán jehn kell lenni, сгак megfigyelni őket. /ügyre he­vesebben, lelkű suborn boázol, azt akarja, ho ;y olhigy­jék és megértsék amit mond:/ ki kell kényszeríteni be­lőlük amit tudnak éa .aait mi tudni akarunk. Olyan dol­gok után kell tudakozódnunk, amiket dk mé*, sohastaa fo­galmaztak meg. kl kell kényszeríteni a gondolataikat. ­üj szemszögből akarok felvetni előttük problémákat, amikre nasi is ^anuulnak, ugy ha gonualnak is t elvetik őket, i/tfcy titkolják Önmaguk előtt is. Kégi tételekhez uj bizonyítékokat akarok adni nekik, kl akarok hitetni valamit, aminek nem tudtak a lé ezeéaéről, pedig uj világpt lj/íXíá/iXféAé lomé kúpos teremteni a számukra. Meg akarom hűkkénteni őket a legbanálisabb problémák felnyitott nagyszerűségével. - Mi a boldogság? - intel­mét látnak e halhatatlanságnak? - Van-e abszllut béke ezeknek az embereknek az almaiban? - Nem a IxíöUnoa vá­laszokra vackok kíváncsi 1 - Többre annál! - Azt akarom, iupy mogépjenek ée az a munka is, amit őmelletttík vég­zek. - Mert elég nehéz, szt elhiheted. ­Károly: /Kibújik a szög a zsákbél. - Gúnyosan kérdezi ioltóntol/: ás őszinték az umbe uk? Zoltán: /aértődöt ша/ Hogy riontíhataz ilyet? - ők nom hazudnak oktalanul. - Velem pedig őszinték. - Igazan azok. ­Károly: Mst nem tudhatod. - AZ egyszerű emberek ia differenciáltak. Zoltán: Tudom. Ve AZIVHÖOY V lem őszinték. Károly: /flegmán/ iű.tem köztik eleget. ­Zoltán: /dühösen/ Neked sakkfigurák voltak. Auroly: /enyhén/ M mit tapasztaltál eddig? Zoltán: /ügyre jobban elmegy a kedve a valaszol^atástól./sHog az ember leszűrje a tii*sta Valét és értelmet, sok ir" kell. Károly: Csalódni fogsz, « a világ elveszti előtted a sz és közönségessé válik* Csak nehogy önmagadban csalódj na yobbat! -

Next

/
Oldalképek
Tartalom