A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

-9-9 Béni is velük Jon. kllentéte bátyánk. Nyugodt, szerény, kicsit megviselt. Az újonnan érkezettek köszöntik az apát, holtánis eléjük megy és ugyanolyan mesterkelten, közötf'ledvességgel üdvözli őket. Kis családi intermezző játszódik le, a fiatalasszony néhány taó után kimegy, feltehetően az anyósához, a gyerek pedig rövid szobaséta után az udvarra. A férfiak magukra maradnak. - Károly leveti zakóját, szekre tériti. - kgy-kót szótlan ÖSÍzenézés, furcsa mosoly. Valami természetes ellentét érződik a testvéreken, kivivé méni - Zoltán kettősét. - / Zoltán: Lemostad a biciklit? Károly: Ja. - Nézd meg milyen kóserul néz ki! Zoltán: /Kelletlenül az eblakhoz megy, még mosolyog is/sbrlbum:/ Valami hümmögés féle./ - /Visszalép, leül./ Apa« /Feláll ű is kinéz aztán leülve Károlyhoz./ ~ Hazajött. - /Zoltánra mutat a fejével./ Karoly: Igen. /Fontoskodva, összeszoritott szájjal mosolyog./ Zoltán: /Jókedvűen, mosolyogva/. Hazajöttetek. Károly: Igen. У Zoltán: jgyütf a neokolonialista saent család, mind a szülők ölében. Károly: Miért? - Kit akarunk mi újra gyarmatositaai? Zoltán: /Jelentőségteljesen/: áenkití. - /Közömbösen/: Ceak ugy mondtam. /Báni kimegy, érzi a következő perceket/ Károly: Teréz ék még hiányoznak. Zoltán: /órájára néz/ Csak néhány percig. Károly: ük is neokolonialiuták? Zoltán: ük miért maradjanak ki? Apa: Te még egy dezertór vagy! Zoltán: /Cinikusan/ Ja! - Kutya derestől?, jé hogy nem egyből, partizánvezér. -