Periférián; Q 5935

- 55 Antal« ^e haragudj Irruskám, de ha nem unokatestvérek lennénk, ás пег ismernélek, akkor azért diplomatikusadban beszélnék. Persze ugyanezzel a meggyőződéssel. In re: f s ki в csudának lenne az jó? Antal: Ismét csak ne haragudj Irruskám, de én nagyon emlékszem arra a megállapításodra, amikor igazat adtál, hogy egy enesen megmondtam a véleményem a gyászos emlékű Körennek, de ugyanakkor butaságnak is nevezted. Imre: Na jó... Az már édstova egy évtizede történt. Jól tudod, hogy azóta ma időket élünk. Antal /Türelmetlenül/: Élünk? Dehogy élünk más időket! Éljük az időt., vagyunk! Csekhát könnyű mindig emÖgá a szépnek hangzó és állítólag megnyugtató szánalmas semmitmonoás rögé rejtőzni. Amikor én zsákolni se kellettem, akkor is ez volt a jelszó! Amikor 5l-ben 20 százalékkal csökkent az életszínvonal, miközben a statisztikusok csillagaszati számokkal lelkesitettek, akkor is más időket éltünk! Ma is ezzel a le g könny eb kikerülni a bajok ' lényegét. Imre: Jó! Még visszatérünk erre, de rost maradjunk a je Len legi témánál Antal; Igazad van. /Tölt/ Isten, Isten! /felhajtják/ Imre: Szóval... komolyan gondolod., hogy visszautasítod a "őigazgatói megbízásodat? » Antal /Ki4 gondolkodás után/: Nézd!... Se annyira okos, se annyira buta nem vagyok, hogy azonnel vá s szóljak. Imre: Persze... Klárival is meg kell beszélnetek. Antal /Elgondolkozva/: Tudod, van ennek másik olda is is. • Imre: Például? Antal; Itt van ez a-ház. Tavaly vettük. Imre ; Koro Ly an? Menny, ié rt?