Így szeressetek!; Q 5931

Ifjú, lány s kisgyermek. Arcukra fagyott a mártíroknak Csendes mosolya, Amit, mit, osak ólok. Nem felejtek el soha. ~.gy se hullt ь £ olure, oly szorosan voltak, egymást átölelték mino-mind a halottak. Lo miként szobrász műtermében szobrok, Álltok a családok, mint megannyi Laokon-csoporok. НОоУ az emuer miuuí

0£ hallja, nézze, ^ ne felejtsék késő emberöltők, írjátok meg, költők, fessétek meg festők Ls, szobrászok, emlékeztetőnek Kezetek e képet kőbe vésse! Agykor hullott könnye bőven háchelnok a biblia-időbe..* Megsiratni két kis 0yermeket... hOfc,y sírjak, míg óceán lesz Szemem harmatából, emoerek?... I[o

uy ne legyenek milljok me

bgy ászoiatlan, У Mxnünyájan pár könnyet ejtsetek! ML: És látt

nd őket holtan? ÜÉHLüűblVAZETv : Igen, én "láttam őket. iÁL: gs Ilona nei| el már? ' ü Gh IKOCoI VAZAT 0: Végső üzernfte l с filmtekercs / Majd eIba széli nékou, jál ur ! A rendőrök közé beépült f

1 Aenuaroszt- g parvneanok adta, U 49 -