Szép ajándék; Q 5929

Apa: / a zongora felé közelednek/ Éa minden még és még felragyogott, mikor a"mérnök ur" idehozta a "kislányt" asszonyának» Jóbarát

î is Ő"kislány" maradt mindvégig. Apa: / a zongora előtt állnak és mosolyogva nézik a kis» lányt, e törékeny, ifjú, kedvese^ Minden bánatával, minden kinjáfcal együtt - kislány, /osönd/ Kért, hogy neki is ültessek fát, elvégre б is a gyerekemi De mit"^ Mit, hogy oly meleg legyen s oly édes izekkel teli... - narancsot gondoltam... de féltem, hogy nem fogan meg s rosaz jelnek veszi, igy került a diófák közé az a magnoliabokor. Jóbarát: / a billentyűkhöz közelit a keze... nem teszi rá» a zongora hurozatához nyul, meghúz egyet... elengedi, Riadtan kapja el az ujjút; a úang fölpattan a csöndben... kicseng, elrezeg, bgymás felé fordulva mereven állanak, majd "az óra alá" térnek vissza, a szin bal fe1ère./ Apa: /fölnéz a hajdani óra helyére/ Qrálló órának hivtam magamban ezt, Jóbarát: ( rálló óra... Apa: Soha egy másodpercet nem tévedett, a éjszakánként, ha fent voltam... hallottam üt az óra. S zenél,.. és hall gatják szerte az enyéim álmukban is./leülnek itt az óra alatt, az alkony már erősen lefogta a külvilágot./ Nagyon szeretlek. Jóbarát: îudom. Kn is. Apa: Tudom. Jóbarát: Te hol voltál, amikor... Apa: Kimondom. Az utolsó napokl/tébolyitó lehetett/ S aztán - osend. /Nagy tempóval./ Kz e legvége után