Szép ajándék; Q 5929

- 58 Sofőr: Ez biztos. Jóbarát: /elmosolyódik/ Belátom, /balra el, nevetve; a Sofőr jobbra el; mig hátul jönnek Jogász és Mérnök* Ck is bújnak más elől//egymás elől... - jönnek egymás mellett, ahogyan azoktsk, csak kissé merevebben. Megállnak a tálaló előtt./ Jogász:/idézi a szertartást, gondolatit folytatva/.,, éjfélkor pedig Apa pezsgőt bont... poharainkbb tölti.../sorba fricskázza a pohár- kat, hangjukat próbálva/ es Kézbe adja. Mérnök: /védve a szertartást/ Nzt meg is kell tennie. Jogász: Ezt meg. Mérnök: /csönd/ De mi srt is ne tennél Jogász: Igen! Miért ne? Ezt mondom!/szembe fordulnak/ Mérnök: /elnyiltan, csodálva, fölfedezve néz ikertestvére szemébe/ Még soha nem láttam a szemedet. / в másik boldogan engedi nézni... - sötétítéssel ás világitással váltunk át innen fc szin baloldalára; ahova belép a Fiu mintegy bújva szégyeneiben. E felvonás elejének ilyen "változásai" - ezek az áttünések segitsé^/t dolgok hangulatában rejlő: bújócskát; majd a koccintás -nál mind együtt leszünk éspedig újból az egész szint elborító fényben./ Fiu: /menekül a belépő Sofőrhöz/ Itt vagy! Sofőr: /most gunyoskodva, de egészségesen kedvei/ Itt. Fiu: Előtted kell szégyelnem mHg&m a legjobban és hozzád menekülök. Sofőr: A ház bizalmasa vagyok.•./kenetes égrenózéssel a hasán malmozik/ a család gyontatójává láptem elő... de csitt, nem szólhatok, tisztem kötelez... most bújnak..»/komolyan-/ bújnak ás keresik egymást, Fiu: ^lőtted a legkeserűbb в szégyenem.