Szép ajándék; Q 5929

ф 46 ségi bizonyítvány, ho^y emberek nem a józan észt követik, de a nyers vágyaik kergetik őket. Sofőr

î /u*ja/ Persze-persze. Jogász: /fölmutat a polcokra/ Am,, i t a dossziékban összegyűjtöttem, tervek, adatoii konkréten kidolgozva egyegy területre, részletekbemenően,.. Sofőr: iiengeteg papir... papir, papír, papir. Mérnök: / a Fiúval jön és folytatva/ mindezt nem lehet megállít ani, ezt a haladás igy kívánja, Fiu: /gúnyosan és folyton ma^át fékezve/ Ó, a haladás,•• a szent szó - szó, szó, szó. Jogász: A papirkorszak következik a én hiszem, hogy nagyobb biztonságot teremt, mint a vas és az arany együtt,,, Fiu: /Sofőrhöz, fölmutatva a polcokra/ íme, a szorgalmasok! Iparkodó polgárok. Tele polcok a jövőnak, a békének. Csak én, én vagyok züllött és vérszomjas. Sofőr: A fenébe - és bocsánat.,. Flu: /nevetve/ Bocsánat, francot akart mondani, Soför:/hátbavágja, nevetnek, most nagyon "együtt" vannak ismét/ Itt minden olyan bonyolult, kint olya* egyszerű. Fiu: Mindjárt vacsorához ülünk, apám háromszor ráüt a gongra .../szerető kedvességgel eljátsza/ A gongot én vettem neki, mikor iparügyi tanácsos lett.., s eleinte komolyan vette. Sofőr: Aha, aha. Fiu: Szilveszterkor gongütés hivja vacsorához a családot. Mindjárt, mindjárt.../eloszlottak a szinpad legszéléin, és csillogva - a fiu maga is szinte ki-kipukkanó örömmel - várják a gongszót. A fények most lassan lemennek róluk; mindenki kilép a színről. - S most a kezdeti tel-