Szép ajándék; Q 5929

Iái, s gyöngéden csomagolni kezdi a vázát,/ Apa: / 50-55 éves; szintén pinoelakó még; jön jobbról; dermedten megáll ее rámered a jelenetre./ * Jóbarát:/örömben.,• s riadt zavarban: a váza!/ Te vagy az! Apa: /merev keserűségben áll/ iin. En vagyok az. Jóbarát: A helyzet persze félreérthető,*• Aça: Nem érthető félre,/Csönd, s csendesen/ Most jöttél meg? i Jóbarát: Most tudtam csak átvergődni. Majd elmondom,,./lehajtott fejjel körülnéz./ Itt ért a vége. Apa: Itt, Jóbarát:

/с send/ A toobiek? Apa: /csend/ Egyedül vagyok. /Leereszkedne valami törmelékre, de felegyenesedik, ő a házigazda./ Parancsolj! Jóbarát:/szinte caak mozdulat/ Parancsolj! Apa: ÎJessék. Jóbarát: Köszönöm, /Nagyon urimódon ülnek röngyaikban a romokon; a váza valami törmelék-halomra került kettőjük küzé,/ Bármit ia mondanék most neked... - róluk...- ez mind kevés és hig és hazug - ha figyelembe vesszük, hogy én ilek. Meg kellene halnom, hogy igazzá legyen, amit beszélek, /csönd./ Első utam ide vezetett. Apa: /köszönő kis meghajlás./ Jóbarát: doha senkim nem volt. Nekem is tt vagytok a család, "az enyéim", ós hát... /a vázára/ bocsáss meg a helyzet ugye kétértelműnek is fogalmazható volt első pillanatra. Apa: Teljesen egyértelmű volt... de nem baj, csak hirtelen, ugye, amint. ../gunyoros, de már engesztelő is/ hát a gyüjtőszenvedélyed, hiába!... Amely viszont.