Szép ajándék; Q 5929

- 21 Apaï A kisebbik fiammal jól értették volna egymást, mondhatom! Jóbarát: ... sa kislánnyall Apa: Mórt, 1 feleségemmel talán nem? Jóbarát:/tÍ3ztelettel/ б mindenkit megértett. Apa: Talán mert soká volt beteg./A katonához/ Ist mi boldogok voltunk. Katona: Igen. /a következők alatt a katona a azin közepe téján áll s inig ezek ketten halkan mégegyszer bejárják — ; «г.*«**: a hajdani táj at egy-egy lépés#)B^szeretteikkel kapcsolatos"jellegzetes" helye/i: vfá zongora e16tt, az óra alatt»síoTY^^^TTTuiÉrmozdul el és nem néz hátra. Valósággal "szivébe zárja" akikről hall. Emezek ketten most szinte egyszerre kezdik zümmögni azt a már felidézett melódiát: Bujj, bujj zöld ág.«./ Apaí Ez is köztünk alakult k.i - a vált "hagyománnyá", Négy éves nem volt még akkor a kicsi fiam, nem akart lefeküdni... egy szilveszter estén.,• Jóbarát:... érezte а ЩавтК^ forgást, készülődést,•• Apa: ... ahogy megjelent itt az ajtóban.,. Jóbarát:,.. földig érő ingben... Apa: Egy ágat elvett az asztalról és "anyám". ../meghajlás/ - "bujj, bujj ^öld ág..." - táncra kérte./nevetik/. S igy lett aztán ez a szilveszteri szertartás. Katona: I

0en. Jóbarát: Ahogy beáilitott ezen az utolsó szilveszterin... s gálában aztán, kis tisztecske!... Katonai Igen. Apa: 3 a jogász fiammal mért ne értenék egymást..."Hendet a világban"... Nyelveket tanult folyton s föld-