Pór Mihály és fiai; Q 5923
ceületro.A vaddisznó szembefordul a fegyverrel,ha bajban von,de a malacait nem hagyja el! ISTVÁN » De mooter ur, vissza jöttünk. PÓOR« Jó, jó,csak mondjad! 18 ÎV An« Hajnalra foülrakodturűc. Butor,liszt, szalonna,-ani csak a két vontatóM kocsijára ráfért.Azt hittük,hogy az uraság is jön,de non jött. Az ispán ur ült az enyémre,az öro^ uraoág meg a Jóskáéra. PÓOR« Az apósa? ISTVÁN« ö,a Iíódy méltóságos ur.u mondta,hogy narre,hová, mort ni coak anyagit tudtunk, bogy a holmit olvioozük a méltóságos asszony ék után. ——Elöözör Szombathelyre maatüak.Ott már gondoltunk a szökésre,d© nem lehetett, óg itthon az induláskor hallottuk,ami or az ispánnak azt mondta s "A »zene. pedig legyen rajtuk! "Hát rajtunk is volt. PÓOR« Uoak mondjad tovább! ISTVÁN« Az utak tele voltak kocsival,szekérrel,néppeljalig lehetett oozogni.Estére értünk üzentgotthárdra.Utca,házak,istállók,minden tele menekültekkel meg katonákkal .Az öreg méltóságos csak hajtogatta,hogy tovább kell menni.Akkor már tudtuk,hogy a határon túlra .Sehogy cod tetazott.. .A hiú előtt nagy volt a tülekedés,meg i kellett állnunk. All tunk. Ami. or már mehettünk volna, a Jó aim vontatója nem iadult.I'üetölt,köhögött,pöfögött,de a szentnek oen indított .A méltóságos türelmetlenül fészkelődött,az ispán ur káromkodott, de attól ceak nom indult .A nópek is szidtak, hogy eláll juk \ az utat,a németek ordítottak,hogy "loaz!losz!",mi meg coak álltunk... Aztán nem tehettem mást,elálltam az útból,olvontattam Jósltát is fólre.Akkor már tudtam,hogy a gépnek nincs baja,csak kamuké гов a Jóska...Az ispán ur aztán kerestetett velünk egy
