Játék az egész!; Q 5922

л - 17 - I Vagy azt hiszitek, hogy én nem tudom, hogy ma huszonkét éve annak... SANYI: Ezért igazán kár megsértődni. Nem mi helyeztük el a koszorút. Mi cs к itt voltunk, mert ez a mi házunk. ERZSI: Hidd el nem készültünk rá. ÉVA: Mi már el is felejtettük, hogy huszonkét éve. Mi bridzselni jöttünk. Eszünkben sem volt emlékezni, hidu el eszünkben sem volt. Különben elhivtunk volna. Mi csak bridzselni jöttünk. TAMÁS: Ha akarsz te is játszhatsz. FILÓ: Nagyon kedves. Megengedik, hogy én is játszak. Mert tévedésben voltam ám! Azt hittem, ők most meghatódva gondolnak a múltra. De nem, ők bridzselni•jöttek. Ilyen-szép napon mit is lehetne csinálni mást. Vasárnaponként az uri intelligencia bridzselni szokott. TÖRÖK: Bocsánatot kérek, hogy közbeszólok. Én igazán nem akarok hivatlanul beleavatkozni a dolgokba. De mégis. On azt mondta, hogy az uri intelligencia, vagy a középosztály. Hát kéremszépen, ez nem egészen igy van. Ma már bridzselni mindenkinek lehet. Nem ugy mint akkoriban, amikor ön elment. Már nem a felső osztályok játéka. Ezért nem helyeslem, nem tudom helyeselni amit mondott. FILÓ: Ez meg miféle csodabogár? Üljön uram a fenek é re ne prédikáljon! /Török sértődött mozdulattal közelebb lép/ Kuss! Nem hallotta? A boltos pedig velem jön! TAMÁS: De Antikám minek? A

zt mond meg minek? * FILO: Azt hittem tudjátok. Koszorút láttam a falon, azt