Játék az egész!; Q 5922

- 14 - I /feláll, mind felállnak/ Kedves barátaim! Emléktáblát avatunk fel. Ismét évfordulóhoz érkeztünk. Ylz évfordulói miridig megragadóak kicsit mindig meghatják az embert. Mert mi is az évforduló? Jelen és mult. Élet és elmúlás. A régen történt, ami már lepergett az idő homokóráján, és az uj, amit épitünk. Mi most ennek az újnak magaslatáról nézünk vissza a múltba. Visszanézünk és megkérdezzük magunktól: mit tettünk hazánk felvirágoztatásáért, a békés ppitőmunkáért? Mit? Meg kell möndanóm sokat, fagyon sokat. Mert igaa, hogy eredmények és hiányosságok egyaránt terhelik a mérleg serpenyó'it, de öröm dagasztja szivünket, mert az épitkezésben erősebbek vagyunk, mint...mint...Egyszóval az építésben erősebbek vagyunk. És most, amikor e nemes pillanatban, ebben a hétköznapokon felülemelkedő, kiemelkedően emelkedett pillanatban, relUiemeXtCcdixiia.... a f elemeloen.. .af elemelőw..a pillanat /megakad, hirtelen zsebkendőt vesz elő szemét törli/ TÖRÖKNÉ: /Atöbbiekhe/ Szegénykém mindig itt sül bele. TÖRÖK: /az ifjakhoz/ Mem folytatom gyerekek. Tudjátok a meghatottság...az emléktáblát rakjátok fel egyedül. /a fiatalok odamennek a falhoz, négy szöggel felerősitik a táblát/ ERZSI: Istenem, csak piszkot ne csináljanak.