Játék az egész!; Q 5922

I . - lo ERZSI: Nem készítettem úgysem sokat. Itt ültünk Klárival a kertben. TAMÁS: Azért elkelt volna a segitőkéz. Eva igazán iparkodott, de közbejött valami. ÉVA: Képzeljétek! Már éppen indulni akartunk, amikor halljuk, hogy odalenn verni kezdi valaki az ajtó}; majd az üzlet redőnyét. "Kinyitni! Kinyitni!" Csak ugy zengett a ház. Lemegyek, hát látom, hogy magas férfi. Mondom neki ne kiabáljon, ma nem vagyunk nyitva. Vasárnap van. De az csak mondta a magáét, hogy nyissam ki. Ránézek. A Filé Anti. Hü! ^ögtön mondtam neki, Hogy jöjjön be egy kicsit. De nem értette. Olyan volt, > mint aki nemérti, ha szólnak hozzá. KLÁRI: Hát persze, mikor őrült. ÉVA: Micsoda? Őrült? Hát ezt meg ki mondta? KLÁRI: Sanyi, éppen az előbb. ÉVA: Sanyi, ей igaz? SANYI: Nem állitottam biztosan, de mesélik. Éva9: Hát én meg nem is láttam rajta. A

zt hittem, csak nem ismer meg. Ennyi év után nem lenne csoda. Meg mindenáron virágot akart venni. Mondt am is Tamásnak: ez is jó helyre jön. Gyümölcsboltba virágért. KLÁRI: És mondd, milyen? Most is olyan jóképű? ÉVA: Nem sokat változott. Csak soványabb lett. Az arc bőre meg mint a pergament. JÓSKA: Meg a szemei, azok lettek nagyobbak. SAMÁS: Ezt, te honnan tudod?