A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Többen: Jó napot kivánok Mester, /Körülj^lljak Laci tanulmányát/, Piri: /Kezét nyújtja Lacinak/ Laci gratulálok. Nagy voltál, ekkorát nőttél a szememben, /Mutatja/, Sanyi: Igen élveztem Lacikám, ahogy kioktattad az öreget. Vili: De a mester sakk-mattja a Mona Lizával, se volt az utolsó! Pali: Abban igaza van a mesternek, hogy az ilyen képekkel, hiába lesznek igazak és művésziek, nem fogsz megélni, Laci: Melyikünk biztos abban, hogy a képeiből fog megélni? Vili: Én! Nem leszek ujitó, se igazságkereső, de hogy jól fogok a festményeimből élni, abban már mo3t biztos vagyok. Hidd el Laci, neked is okosabb, ha a mesterre hellgatsz, /Tomi ennél a mondatnál megáll az állványa előtt, rövid gondolkodás után a tábláján lévő üres papirra nagyméretű karikatúrát kezd rajzolni szénnel, a közönség felől is jól látható fekete vonalakkal, A közönség láthatja a rajz kialakulását. Tárgya: A falon blondel keretben giccses ételes csendélet. Vili kivülről egy villával belenyúl a képbe és kivesz egy virslit. Végül a kép alá irja:"Vili megél a képeiből", A többiek vitatkoznak, nem. figyelnek rá,/ Sanyi: Én egyáltalán nem vagyok ebben biztos. Mint a legtöbb tanár, a mester is azt szeretné, hogy a tanitványa az ő szemével lássa az életet és az ő felfogása szerint fesse le, Nera akarják tudomásul venni, hogy az élet állandóan változik, és a művészetnek ezt követni kell. Pali: Ez nem csak a tanárok tulajdonsága. Általában minden idősebb ember ugy van, hogy csak azt tartja helyesnek, ahogy ő élt és cselekedett. Ezért van annyi nézeteltérés az apák és fiuk között. Magiam is állandó harcban állok az öregemmel.