A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** blester : Laci: Mester: Laci: akarjuk felejteni. Helyesen értékeljünk Takácsj mindent a maga idejében a maga helyére kell tenni. Ma is van szenvedés se nyomorúság, s azt hiszem, ameddig emberek lesznek a földön, mindig lesz. Helytelen ezt tagadni, nem észrevenni. Szerintem, ha az életről őszinte képet akarunk adni, - már pedig a művészetnek őszintének kell lennie, - akkor nem lehet csak a szépet és harmónikusat meglátni. Én meg akarom tanulni a rútnak és a fájó dolgoknak a művészi ábrázolását ie. Látom, ön erősen egy nem szimpatikus befolyás hatása alá került. Bár magam nem vagyok hive sem az expresezionizmusnak sem más izmusnak, nem tiltom meg, csupán tanácsolom, hogy most még ne kísérletezzen ezzel. Nézze, az expresszionista festőnek nagyon biztos és kifejező erejű rajztudás kell. Ha ez nincs meg, akkor csak silány giccseket fog gyártani, de művészetet nem, Ln az on rajzkészságét sokra becsülöm, de higyje el nekem, hogy még sok mindent nem tud. Az akadémián töltött időt fordítsa természettanulmányokra, erősitse kifejező készségét, s ha ez már igen jól megy, akkor kísérletezzen az izmusokkal. Mester, én ezt is tanulmánynak tekintem, méghozzá nagyon komoly tanulmánynak, Nem az emberek vagy tárgyak felszínét akarom festeni, hanem a belső lényegüket, A látott mellé bele akarom a képbe festeni azt is, ami fontosat a témáról tudok, ha kifelé az nem is látszik. Az élet külsősége sokszor olyan szép, mint a modell háta, belül viszont főj és gyötrődés. Miért csináljak tanulmányokat a külső látványról, amikor engem a