A festmény; Q 5920

A festmény Kenéz: Sajnos nekem folytonos sietés az életem, Higyje el nagyságosasszonyom, ha nem kellene mennem, ilyen kellemes emberek között, ilyen szép asszony közelében igencsak maradnék, Emilia: Javíthatatlan ember. Kenéz: Kézit csókolom, Emilia: Isten vele, /Kenéz kézcsókkal köszön el/. Kenéz: Szervusz Zoltánkám, Régen voltál a kaszinóban, Zoltán: Valamelyik este felnézek, /Kikíséri kenézt, Emilia a szobában marad, szemmel láthatóan idegesen rakosgat/, Zoltán: /Vi ss

за jön/ Mit szól édesem ehhez a pimasz zsaroláshoz? Emilia: Nem értem Zoltán, milyen zsarolásról beszél? Szerintem Kenéz igen helyes jóindulatu ember, Zoltán: Maga nem látja, hogy itt zsarolásról van szó? Nahát maguk nők mennyire naivak, Emilia: Dehát miről beszél? Zoltán: Nem érti szivem? A Bókai fiu a főiskolán kiszimatol Évával kapcsolatosan valamit, aminek nyilvánosságra hozatala a mi számunkra kellemetlen lenne. Ezt ez a ravasz ügyvéd elteszi az adatai közé. Most eljött az ideje, hogy kijátssza, A Tifenthálernek van valami kétes, bizonytalan ügye, A döntés nyilván tőlem fogg függeni. Gondolja el Emilia, ha a Tifentháler ellen döntök, bedobják a köztudatba, hogy azért tettem ,mert ők tudják Éváról ezt meg azt. Esetleg fellebbeznek, de előbb az alispán urnái előkészítik ellenem a talajt. Teljesen lehetetlenné tehetnek. Kenéz ezt tudja. Azért jött most ide, hogy figyelmeztessen, Emilia: Nahát Zoltán, ezt én tényleg nem vettem észre. Elhittem, hogy a jóindulatu barát beszél belőle. Aljas egy ember. Mondja, ki