A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** igen egyszerű származású, Eva: Anya édes,ezerkilencszázharmincat irunk, Az élet ezt a szemléletet, ezt a helytelen felfogást egyre inkább túlhaladja. Ne legyetek ennyire maradiak. Hidd el anya ez nem jó, ez nem egészséges dolog, A Laci apja egy életen át becsületesen dolgozik ott, ahova a sorsa állitotta. Az ó és társai munkájára épp oly nagy szükség van, mint a, szolgabirókéra, vagy akár a főispánéra. Akkor a megbecsüléshez is joguk van. Azt pedig egyenesen méltánytalanságnak és igazságtalanságnak tartom, hogy az apák társadalmi helyzete miatt tehetséges fiaik szenvedjenek hátrányt, Emilia: Éva, ugy látom,te a lacitói nemcsak festeni tanulsz, hanem politizáltok is. Kislányom, a politika nem nőknek való dolog, ne ártsd te magad abba, Éva: Anya, én ezeket nem a Lacitól vettem, Ő sokkal jobban vigyáz arra, hogy olyasmiről ne beszéljen előttem, ami nekem kellemetlen lehet. De hallom a többiektől. Tudod, az akadémián állandó a vitatkozás. De nemesek ott, bárhova megyek fiatalok közé, hamar kimondják a véleményüket. Ne hidd azonban, hogy сзак az alacsonyabb származásúak gondolkoznak igy. Az értelmiségi fiatalok legjava is hibásnak é& megváltoztatandónak tartja a társadalmi rendet, Emilia: Fiatalság bolondság. Majd lehiggadnak. Éva: Ne hidd anya. Nagyon komolyak és elszántak. Én azt hiszem, okosan tennék az idősebbek,ba meghallgatnák, hogy a fiatalság miként látja az életet és mit akar. Emilia: Hidd el Éva, a fiatalok nem tudják, hogy mit akarnak. Tele vannak energiával, hát lázadnak az élet korlátai ellen. Hangoskodnak, szervezkednek, de ha megkérdezed, hogy mit akarnak, nem tudják megmondani. Az egyik ezt képzeli, a másik azt, végül