A fáraó; Q 5919
I. rész. % kép. /Thébe, a régi főváros gyászol. Jajnálja azokat az újakat, akik Kuszátonba, az új fővárosba mentek ás mennek és sajnálja azokat, akik elvesztették isteneiket és templomaikat. Egyre többen gyülekeznek esténkint a bezárt főtemplom falainál, siratni a kitaszitott Missent éö^áz isteneket. A fárad Gafer főpappal és Zaf Ar, a titkos rendőrség főnökével inkognitóban egyik este megkeresik Karapatras volt főpapot, akiről tudják, hogy a bezárt főtemplom csaknokában a főkapu küszöbén ül apátiaban. Fogadalma szerint nem hagyja el élő istenét, Ámont./ Fárad : Fölismers z Karapatrasz*^ estét. Kara * uram, fölséges fárad, ha a nap felé fátyolt tartunk, a fátyol on át is átvilágít a fölséges arc tüze. Légy üdvözölve a nyomorúság helyén. / a kísérethez ^ Legyetek üdvözölve ti is. Fárad : Kozzéâ jöttünk Karapatrasz. Kara : Mi hozott hozzám fölséges fárad? A szegény eltaszitotthoz, a senkihez, a kivetetthez. Volt egy férçyes világom, a templom és szentélye, az igaz isten oltárával, ma már csak a küszöbe jut, annak ie csak az innenső fele, csak itt fogadhatlak fényes uram kísérőiddel, - a többiből ki vagyok zárva, jdl tudod. Fárad : Te vála ztottad ezt a részt és tartod magadat választásodhoz. Mi hozott hozzád? A veszteség hozott hozzád, elvesztettünk és ez nam hagyja nyugtunkat. Vesztettél te valaha valakit, valamit? Kerested az elveszettet? Nem nyughattál vesztesen. I^y vagyunk mi is...Nekünk értékes voltál, becsültünk kedveltünk ёз nem nyughatunk, vesztedet erősen < ájlaljuk és nem nyugszunk bele. Kara 9 Igen, a bajban, a nyomorúságán érzi meg legjobban az ember, hogy van istene, aki fölötte van... uram vagy mindenképpen : a régiek szerint is, mint istenem, a főisten fia és mint fá radm, - mindenképpen vétettem ellened. Az életem a tied, de tartozom istenemnek, 4n ónnak, kinek főpapja voltam és annak is maradtam, mint egyszerű, nyomorult szolgája. vétenék ellene, ha elhalnám... .A ragyogásból a szegény ségbe sodródva ne tudnám hol jártam ага п-, гзаг иъ ап > ha most bőrsarura is alig teLehet, hogy élütemmel felelek ezért a ragaszkodásért,
