A fáraó; Q 5919

1 ÍÁfc YiyJfU/^ - 11 A fáraó• II. rész. 1. kép. /Kunaton, az uj főváros , az uj, egyetlen Isten, Át on városa, Ekhnaton fáraó új fővárosa s udvarának székhelye. Az első ünnep, a fölséges Áton napja, a főváros és a főtemplom fölavatásának ünnepe. Határtalan ünneplő tömeg, virágfüzéresgyermakek ezrei a főtemplom előtti téren. Bent a templomban trónusán ülve beszél a fáraó./ Fáraó : Elöregedett, magára hagytuk a régi fővárost Thébét, a homokból újjáéledt a hatalmas egyetlen isten, Áton, szent városa Kunáton, magunk, udvarunk és népünk fővárosa is. /a főoltár mögött szabad részen rálátni a keleti égboltra, a hajnal hasad már./ Fáraó : Az ég már ünnepi szint vesz fel, - közeledik az, aki a vilá^ ura. Foppant magasan van fölöttünk ás mégis mindnyájunkat kezével simogat..• /о főpap kihozta már a szentélyből Áton kis szobrát, a fáraó fölemelkedik a trónusán és kitárt karokkal, fordul a felkelő nap felé./ ( Fáraó szidott legyen az Úristen, ^ton az egyetlen és hatalmas. Fogadd kegyeidbe uj fővárosunkat Kunátont. Fogadd kegyesen a Neked szentalt templomot és soha el ne kerülj bennünket. ^aookkara

1 Főpap ^éged isten dicsérünk,, tied testünk és vérünk. Téged isten imádunk, tisztelünk ás igy áldunk, Forditsd felénk fényes arcod. Tartsd távol tőlünk a harcot. Légy erőnk és légy hatalmunk. Tied ételünk, italunk. Tied a föld, tâod a víz. tied a dicsőség, a dí sz. Neked élünk, neked halunk, Tied vagyunk, amig vagyunk. Áldott legyen az Úrieten,