Passio profana; Q 5917

SZIN : Lager Heidemann munkaszolgálatos tábor Jugoszláviában Zagubica fölött a hegyekben. Háttérben zöldrefestett barakképület.Távolban drútkeri'tés őrtorony.A táborra hatalamas hegyek vigyáznak. Vacsoraosztás után vagyunk. A nap épp bukik.^zkalas öreg rabbi ül a barakk előtt- Kezeben konzervos dobozból készült csajka. Lassan kanalazza a leves t.Szeme könnyes. KOLTO RABBI KOLTO RABBI KÖLTÖ RABBI KÖLTÖ RABBI KÖLTÖ RABBI KÖLTÖ RABBI ÖR Üdvözlégy te öreg pap.Próféták maradéka Oly szelíden kutyorodsz e kövön, mint Assisi szentje. Csák nem sirsz? Dehogy is.Csak ég a szemem.Por csipi egész nap. Száll fel a mészpor a bánya vidékén. Könnyezem és nincs' zsebkendőm,gyolcsom felitatni a könnyeimet rég. . / kabátja ujjával tijrli szemét/ Ket deçi á^alevóst щг>ok es az is itt van a taloan kincs étvágyam erőm mar élni se enni se többé. Erőltesd kicsikét az evést hisz enni, muszáj, ho

by túlélhessük e kort "várván a világ vajúdását." Jol esik itt e vigasz, de nekem csak a testem erőtlen, mert lelkem fiatal. Adonáj tüzesiti vasával. Tőbb szükséged van fiatalnak a hitfe reményre. "Próféták költők rokonok." Rá.d vár a szegény nép. "Jzitsd a dühét gyűlöletre tanits, mint Esaiás rég" ' istenkáromlásra tanit idekint e világ most. Négyezer éve tanit.Eljegyzettj

e e nép ,hát megpróbálja erős -é? 0 j á t s zani ke zd mi velünk , d e elpusztul a világ s játéka sem tarthatv örökké. "Hogy mi a célja az Urnák senki se tudja ma sem még!" Hinni ma ugy se tudok, ha az ö fia újra leszáll is... "Szerbia vak tetején csak " nézem a drót feszülését" "rémihirek és férge^ közt" "mint. fogyol állat" e arsürben. "Tajtékos ma azb égs viharos.Ezt jelzi a vészt már. S én szépségszerető behunyom szemeim - „ e is érje kinti sugár , П; vetés, meri; megkeseredne a fény igy. "Zseblámpát , könyvet, mindent elvettek a láger őrei" s nincsenek'itt hireink se a kinti világról. Már nem kell ide hir. "A harag teli zsákja kibomlott falhoz verdesik itt is amott is a pötty csecsemőket Páklya a templom tornya, kemenece a ház s a lakója megsül benne s gyártelepek felszállnak e füstben. Egő néppel az utca rohan majd búgva elájul Prootyan a bomba nagy ágya, kiröppen a su lyos ereszték s mint legelőkön a marhalepény ugy megzsugorodva szertehevernek a holtak a város téléin ismét s ugy lőn minden ahogy te megírtad a verseidben rég Csak nem szitja dühöd'gyűlöletre a verseidet már. "Nem gyűlölök senkit.megszoktam e szörnyű világot annyira, hogy már néha nem is fáj.undorodom csak. N em gyűlölöd kinzódat? A korbács jár a kezében J tszik vele. Ütiege jár s ő büszke magára. Nézd de sunyin közelit id-e most ez az őr is. Iíeghipisel, ha elér. Nézd fütyköse somfa, csomos som. / egy őr jön/ üdvözlégy Rabboni! A félelem ég a szemedben, . mert felfez annyira ? Nem bantottalak. Ennyire ismersz?