Passio profana; Q 5917
û^IiMî Rarhaszállitó vagon belseje. A kocsitérben egymás hegyén hátán munkaszolgálatosok- ozögesdróttal beszegezett ablak mellett két munkaszolgálatos könyököl. Arcuk borostás.szemük beesett.bámulják a tájat. Brosen sötétedik. A kocsi nassan d öcög. KÜL'i'Ö TARDA KÖLTÖ 'TÁRBA KÖLTÖ TARüA KÖLTÖ TARBA KÖLTÖ TARüA KOLTÖ TÁR. A KÖLTÖ TÁRBA KÖLTÖ "bemmim se volt.nem is lesz" L e igy kifosztva tán e föld ön senki nem volt.egyszerre nincs hazám. Munkám nem volt , hát adnak. Gsákányt a toll helyett s azért legyek boldog, hogy pár n.ap még élhetek", s most visznek Szerbiába, bor rézbányája vár. Azt nézd ! Az már a Bzáva! A régi szerb határ. Még Vácon is hogy bittál. Azt mondtad : négy öt hét. 1/be cstelenség jobban fáj, mint a veszteség, uó szút ember hez méltót nem adna senki sem. Meleg holmim csak egy volt. a egy ez egy is tiszta szenny, Az első délutánon kuszattak benne már. Május van.Kz se kell már. Le meddig tart a nyár. Es meddig tart a fogság? Két hét. Kincs rá remény. / csend, szinte magának/ "A börtönök nyugalmát" - egykor hogy vártam én. -«-gaz, ez tőbb, mint börtön. nem élünk rács megett. / kitörve/ bem tartja senki számon az emberségemet. Egy kincsem volt. :A Kedves. Rogy élhet most szegény? Költő vagyok s kezemben - nem lesz tőbb költemény. A Toldid sincsen meg már? ül vasnunk sem szabad. agy élek én ezentúl űzötten, mint a rab búcsúzkodás után* s a biztos halál előtt, s reményem arra sincs hogy mégegyszer lássam őt. búcsúzni volt időtök? negyvennyolc óra pont. agy éltünk két napig mint" két nászutas bolond. Minden utat bejártunk hová emlék kötött e percek fcrrosága azt hittük, hogy örök, Voltunk a nagyszénáson, mentünk a várba fel Kazinczy börtönéhez s a normafához, mert utt voltunk egyszer télen. E s várt a szép oziget egy fábakarcolt régi évszámot nézni meg. Baráti asztalával várt rám liárom barát Karcsu kr istály pohárból ittuk Tihany borát, s bezárkózhattunk éjjel . A halvá-ny lámpafény tanúm volt hogy még élek s hogy Panni az enyém. Li nna ut-i kertben ittuk együtt a fényt az első nagy szerelmünk szökött megint belénk, s a számban félig szitt esik büdöslik csók helyett "sem emlék sem varázslat nem véd meg engemet" / A vonat hagy döccenéstel megáll. Kint futkosás.Kiabálás Kémet vezényszavak. Mindenki az ablakhoz tolakszik./ TÁRSA nincs állomás. hem értem mi baj lehet meginti Az örök mind leszálltak, s vizsgálják lent a sint. KÖLTÖ Sötét van kint és csend var. Szép május végi éj.
