Passio profana; Q 5917

РАЖ I KÖLTŐ РАЖ I KÖLTÖ PAYRI KÖLTÖ FA KI KÖLTÖ PAtTKI KÖLTÖ РА1Ш1 POSTÁS KÖLTÖ PAKKI KÖLTÖ PAPST POSTÁS KÖLTÖ /bemegy jön ki Hová is szökhet a Csak valld be már "Fáradt vagyok én "Kert annyit érek,amennyit ér a szó versemben, s mert ez addig izgat engem mig csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Okosabb lenne futni, mint szavak izén rágódni. a házba, majd egy kis bőrönddel / Lásd már minden kész. rács mögül a rab. : a fáradts gtél félsz, is érzem hosszú volt a nap. it mondjak"még?...A tárgyak összenéznek s téged dicsérnek.Zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek^ s mint szinaranygolyo ragyog a teritőn s magától csendül egy/üvegpohár./ üres vizespohár. Boldog,mert veled él.

S talán lesz még időm hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár..." /Panni hordozkodik be,aköltő nem mozdul/ i.em nyugszol ugy se addig.. .Olvass hát hallgat, tom. /feszengve/ A vége nincs kész.Biztos csiszolni is fogom. /оIva

s/ "Eddig ugy ült szivehben i sok rejtett harag mint alma magházában a négerbarna mag. és tudtam, hogy egy angyal kisér kezében kard vai mögöttem jár,vigyázrám s megvéd ha kell a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalban arra ébred , hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet kis holmiját elhagyja s j

cformun meztelen annak szép könnyüléptü szivében megterem az érett és tűnődő kevésszavú alázat az másról szol ha lázad, nem önnön érdekéről az már a messzefénylő szabad jővő felé tör. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem merengj el hát egy percre e gazdag életen Szivemben nincs harag már , bosszú nem érdekel a világ újraépül, s bár tiltják énekem a uj falak tövében felhangzik majd szavam." Pelhangzik.Pel. ..de addig. è/iîk ("Pag am ban élem át már mindaztJmi hátra van..." /kint csengetés/ Csengettek? Kern? Ugy érzem n© várt vendég ! Panni fut ki/ Rendőrség? /kintről/ Csak a pésta jön. /belép,levelet lobogtat/ tisztelő. /fásultan/ Bem jobb a névtelenség? A népszerűség nékünk nem öröm. A népszerűnek spicli jár nyomában. , , /levelet bontogatva/ Illyesek hivnak, ugy latszik féltenek. Ha másnak nera , nekünk a költő - drága. / némán kezet szőrit velük, el/ /mikor elment/ lem vettük észre s már is este lett. /az asztalkendővel játszik/ Egy