Arkangyal; Q 5916

13 Zajtayné Hová is meh tnénk? Meg ar.tán. Nem magunk rendelkezünk az életünkkel. •• Imit a mi urunk kimért... Rozi ;ii meg azt mondom nem lesz serami! Az istenünk igy teremtette az emberek,t. Szegényre meg gazdagra, bzen a,

rBenke, meg a tö biek sem javítanak, két éve, amikor a földet Ifceífe&i^ jelentkeztek? Nem igen... A szegény ember mindig tudta hol a helye.•• És újból osak Igazuk lett. Mit tudott tenni a földdel az, aki akart beiéle? Foghatta magát az eke elé... Így volt ez tekint tes asszony, meg igy is sarad. Pénz nélkül, meg iga nélkül mit ér a föld? Zajtayné Bár igazad lenne. De már oda érkeztünk, hogy a mi aranyszivü, galarablelkü tisztelendő urunk sem mer megszólalni. Ügy vigyázzák, amit mond. ^ütötték a féket a szájára. Hogyan tarthatja igy együtt a nyájat? Magunkra haragitottuk mi a Mindenhatót. Diadalmaskodik a gonosz! /térdrehull, Rozi önkéntelenül követi/ Mindenható Is£ tenünk! Szuzanyánk, Magyarország Védangyala! Forditaátok felénk iifijét fényességes orcátokit. Vezessetek vissza bennünket szentséges oltárotokhoz. Mindannyiunkat. Világositaátok meg azoknak is az igaz utat, akiket a gonosz eltéritett róla! és vezessétek vissza édesatyja házához ezt a szerencsétlen, szenvedő gyermeket. Segítsétek hozzá, hogy elnyerhesse újból apja szeretetét és benne való örömét /Benke és Nagy lép be, az áhítatba merült két asszony nera vesz tudomást erről/ Tedd meg ezt érettem, aki örökké benned hittem és alázatosan szolgáltalak és szolgállak, mindaddig, amig hitvány földi életem véget nem ér /Rozival egyszerre/ iatyánk, ki vagy a mennyekbe... Nagy /dühödten/ Mit keresnek itt? A templomba menjenek kárálni. Zajtayné/Tekintetévej^endreutaaitja, közben zavartalanul mormol, majd félhangon fejezi be/ miképpen a földön, azonképpen a mennyben is. Rozi /szinte automatikusan, de erőteljes hangon/ Mindörökké Ámen! /Imola erre riad fel és döbb

еп^Ш eszmél a történtekre.