Újra együtt; Q 5915

a Ándrást Most; már mindegy, akár hogy is van* Itt vagyok* Tő meg majd kipótoljátok később, ha már elmentem, és a nem is olyan kedveske, újra visszaódeskedik hozzád* Zoltánt Látom, jól mük&dik még a fantáziád, mint annakidején diákkorunkban* Andrást Hiába, az volt a legszebb, ebben az egész életben, amikor & tanítás után együtt tartottunk haza a gimnáziumból, Dávidka, te, ón és mind a hárman szabadjára engedtük a fantáziánkat* Én mindig azt hajtogattam, hármunk közül, ón fogok legelőbb megnősülni* Népes családom, sok unokám lesz, mikor ti még mindig tétováztok* Zoltánt llilyen nagy terveket szövögettünk* Andrási Nyolc évig mindig egymás mellett ültünk, Szentháromságnak csúfoltak minket a többiek* Hogy irigyelték a mi barátságunkat* Mennyit próbálkoztak,hogy szétválasszanak minket* Mivel is vertük vissza a mesterkedő süket ? Nézd csak, már el is felejtettem* No tudod, ao.it ilyenkor szoktunk mondogatni? 9ФШМНМШ Zoltánt Gránitra épült a mi barátságunk* Andrási /t örömmel»/ Gránitra* A te memóriád, mindig jobb volt, nem hiába voltál végig jelearendü* Zoltánt De a számok birodalmában Dávidka valamennyiünkön tul tett* Valoságos matematikus zseni volt* Andrást Én sokszor elnéztem azt a csöpp emberkét* Hogy is férhetett el annyi ész a koponyájában ? Zoltánt Emlékszel a matematika tanárunk mit szokott mondogatni ? Es a Dávidka le fogja pipálni a matematika összes Góliátjait. Andrást Mindenki csak Dávidkának hivta. Szegény, milyen korán itt hagyott minket* Zoltánt Bizony, nagyon korán*/tHirtelen az órájára nézt/ No, van még bőven időnk. Te, Andris, meddig van ma kimenőd ? Gondolom,hogy a sógorodéknál töltöd az éjszakát*