Újra együtt; Q 5915

39 hogyha elérkezettnek látja az időt a házasságra, imi fog. Addig várjak nyugodtan. Kezet fogtunk és én megcsókoltam a kezét. Olyan különös orgona illatot éreztem. Az ő kezének, bársonyos bőrének volt olyan illata. Zoltánt Inkább a szagos szappannak. Andrási /tájé felcsattant/ De a keservit, ki csókolta meg Zsuzsika kezét, te vagy én • Zoltánt Te, te. Andrást /tellentmondást nem tűrő hangont/ Sgészen különös volt az az orgona illat. Zoltán« Nem lehet vitás. • Л : . ' I -I Andrást A hófehér kezéről áradt az felém. Zoltánt Minden bizonnyal. Andrást Bársonyos bőrének különös orgona illatát éreztem én. Zoltánt Csakis. De azt még nem is mondtad, hogy mit irt v Ж Zsuzsikád. Andrást /tkomorant/ Eddig még nem irt. /tHarangszóró bemondja« kérik sürgősen Kar tali Béla orvos urat "a telefonhoz«/ Zoltánt És nem is telefonált ? Andrást Nem Így maradtam vele. Zoltánt /«egyre izgatottabb kérdéseiből érezhető, hogy tulajdonképpen a saját problémájára keres választ«/ És ha mégis felhívott volna, te nem tetted volna le válasz nélkül a hallgatót ? Andrást Nem. Zoltánt És ha azt mondtad volna neki,hogy ne telefonáljon? Andrási Én Ilyen bolondot nem mondtam. Zoltánt Hány évvel ezelőtt Ígérte meg, hogy Írni fog ? Andrást Hát bizony annak már van harmincöt éve. . Zoltánt Hát itt Andriskám nagy bap van. Andrási Miért volna ? Zoltánt Én attól tartok, bogy az a levél sohase érkezik meg hozzád. Andrást Még megérkezhet. Zoltánt Szerinted mi lehet az oka, hogy még eddig nem irt ?