Felvételi vizsga; Q 5914

» ' • Mi* gondolhatok maganira. Vera - bem tudom elhinni, anya. Anya - Tudom, hofy váratlanul ért, kislányom. Hozzá kell szoknod a gondolathoz• Vera - /anyjához lép, hízelegve hozzásimul/ No, anya, fejezd be! Nevess ki, ho/y beugrottam! Га mondd: vicceltem, kis csacsi lányom. Anya - ris csacsi lányom...nem vicceitea. Vera - képtelenség! Anya - Ii érti Ln nem élhetem a saját életem? Vera - Saját életed? Nincs saját él ted! Addig volt, «ig meg nem születtünk. kötelességed van a gyerekeiddel szemben. Anya - föln<51te tek. Vera - Jé, Jdit férjhez ment. De hova «egy, ha elválik? I i lesz Péterrel, ha mégis meggondolja és otthagyja az egyházát? Anya - isiért válna el? Péter .:iért hagyná ott? Vera - Ifelejtetted, mi volt itt, inig apa velünk élt? I e gun tad a tízévi békességet, nyugalmat? et gondoltad te ezt végig! Anya - Végiggondoltam. Try akarom. /era - Akár belec y özünk, akár nem? Anya - Nincs szükségem a belee-yozésedte. Vera - Péter, szólj már valamit! /Péter hallgat/ Anya - Látod, б megért. Péter » l em itél'«etek elhamarkodottan. De azt пев szabad számításon kivfil hagynod, hogy te elváltál « з vadházasságban élsz majd. Anya - n nem vagyoí vallásos. - 9 -