Varázslat; Q 5913

-52Eszter: Szóval, ezt érdemlem, /a boritékot nézi/ özv,Buzákyné: Bontsa föl legalább! •"•szter: Tudom, mi van benne. bzv,Buzákyné: Hátha tartogat valam.,. meglepetést az a boriték. Nem meri? Adja ide, majd én fölbontom. Eszter: Holnap estig választ kérek: igen, vagy nem. Csokol Csaba. /a boritékot a tűzbe dobja - bontatlanul!/ özv.Buzákyné: /nézi a lángra kapo boritékot/ Elég. Eszter: /ledobta a kabátját, könnyeivel küzd/ Hadd égjen! Égjen el ez az egész rohadt világ, /elfordul, zokog/ Özv.Buzákyné: /majdnem vele sir, kikapja a lángok közül a boritékot, eltapossa és kiveszi az égett papirt, majd diadallal Eszterhez/ Eszterkém, édeském, azt is irja, hogy "na yon szeretlek". Nézze, itt van, nem én találtam ki. ü-szter: /könnyek között/ Persze, hogy irja, irni könnyű. Mért ne irná? Az nem kerül semmibe, hogy leirja. De nem szeret. Nagyon? Sehogy! Engem nem szeret senki. Senki, senki, engem nem szeretett még soha senki, Özv,Buzákyné: Igaztalan! /az égett papirt lobogtatva/ Ez a férfi szereti magát, igenis, hogy szereti. Ha csak annyi igaz, amit én hallottam /észreveszi, hogy elszólta magát, de most "csak azért is" vállalja/ igenis, hogy hallottam /mégis ki akarja beszélni magát/ Olyan nagyon mondta, hogy muszáj volt meghallanom. Eszter: Szeret, persze, hogy szeret. A maga módján. Én mindig arról álmodoztam, hogy lesz majd valaki, aki olyan na yon szeret engem, hogy fontosabb leszek a számára mindennél. Megtesz értem mindent, eljön a kedvemért bárhová és...