Varázslat; Q 5913

-45Csaba: Eszter: Csaba: Eszter: Csaba: Eszter: Csaba: Eszter: Csaba: Eszter: Csaba: Eszter: Csaba: Eszter: Csaba : Eszter: Csaba: te is megbocsátasz az ellened vétkezőnek. Legyünk tul rajta! Mit kell még megbocsátanom? Öt és hat között, mindegy, hogy mikor, föl kell ugranom a Kossuth téren egy kollégádhoz. Azért szimpizek vele, mert ő 1з épitész. Néhány perc az egész, segitek rábeszélni az édesanyját, hogy feküdjön be a korházba. Nyolcvan éves a néni, még soha nem volt korházban. Az a rögeszméje, ha egyszer bemegy oda, nem jön ki többet. Félek, jól érzi szegénykém. És aztán? Még egy icike-picike kis injekció. Hetvennyolc éves bácsi. Nem hagy magába szúrni, csak tőlem. Dögöljön meg a vén kujon! Szégyelld magad! Hogy beszélsz egy beteg emberről?! Mit szólsz hozzá, ha majd neked ilyet kivánnak? Nem várom meg, én kivánom magamnak. Dögöljek meg... /rászól/ Csaba! Igenis, dögöljek meg, ha egy perccel is tovább tűröm, hogy a bolondját járasd velem. Vedd tudomásul azért jöttem, hogy: igen, vagy nem. Igen, vagy nem? Micsoda? Nem először kérdezem, de esküszöm, utoljára. Már nem vagy éhes? Kérsz gondolkodási időt? Valamit enni kérek a nénitől. Kérjek neked is? Megköszönném. Ha csöng a telefon, kiabálj, /el/ /cigarettára gyújt, jár le-föl. felefon szol/ Nézi,