Varázslat; Q 5913

-16és /mutatja/ egész valóságában olyan, hogy...osztályon felüli kis bige. Müveit, finom úrilány, de azért nem volt semmi hézag. Igaz, jó nyomás alatt voltunk. Szóval, minden ment klasszikusan, amikor valamin fölnevettem. Evvel az ideges nevetésemmel. Biztos, hogy ideges, ugye? Eszter: Akkor kiábrándult magából? Ödön: Nem, csak dbbott. Táncoltunk, ügy simult, hogy.../férfimodra nyújtózik/ - akkor ón nevettem, ő sikitott. Valósággal sikitott: "utálatos". És olyan merev lett, mint a deszka. Beszélhettem én annak...! Elmondott fajankónak, stricinek, meg mindennek, csak jónak nem. Látja, azért a kislányért képes lennék akámire. Eszter: Például mire? Ödön: Ki tudna gyogyitani engem ebből az ideges nevetésből? Észter: Talán, ödön: Megfizetném, rendesen. Eszter: Kicsit hosszadalmas kezelés lenne. Ödön: Mennyi? Égy hónap? Két hónap? Eszter: Valoszinüleg jóval több. El ire nem tudom megmondani. Mert az ilyen betegséget nem lehet tablettákkal gyógyítani. Ödön: Hanem? Injekció? Eszter: Ugyan. Ödön: Meg kell operálni? Észter: Vállalná? Ödön: Hát /vakarja a füle tövét/ Gigi még szabad és...Nem tudom kiverni a fejemből. Hallott már ilyet! Akármilyen