Varázslat; Q 5913

-14Eszter: Mire maga megtalálta rz urát, én már ott voltam. ödön: Akkor honnan tudja, höhö? Eszter: Onnan, hogy rosszul hazudik, "Höhö"! ödön: Nincs magában egy kis cigányvér? Nem szégyen... Eezter: Ki vele, mit ak

nr tőlem! Ödön: Lakott mellettünk egy cigányasszony, az mondta meg igy a multat, jelent, jövőt. A parkban is, hogy engem vert az apám. Még a szijat is látta, Eszter: Tehát? Minek köszönhetem a látogatását? Ödön: Éppen azt ne tudná? Ne játssza meg magát, doktornő! Mire várunk? Höhö... Eszter: Hát annyira megtetszettem magának, hogy ide merészkedett, Ödön: Mert olyan piti vagány vagyok. Höhö! Eszter: Ostoba. Ödön: Igaz, nem jártam sok iskolát, de annyi sütnivalóm van, hogy megértettem, miért nem adott át a rendőröknek és miért kiabálta a cimét. Ne röstell

je! Külömb nöcivel is volt nekem már dolgom. Művésznővel. Világszám volt, attrakció, meg minden...A kocsis ürgék csak ugy nyüzsögtek körülötte, aztán mégis én kellettem neki. Mit hallgat? Eezter: /mintha álomból ébredne/ Menjen el, szépen kérem. Ödön: Meggondolta magát? Eszter: /nem akar vitatkozni/ Igen, meg. Ödön: Persze, mert itt volt a vőlegény. Höhö! Eszter: Höhö! Mióta tapasztalja ezt az ideges nevetést? Ödön: Most én mondom, ne beszéljen másról, mert begerjedek. /fenyegetően felé lép/ /kopognak az ajtón/