Varázslat; Q 5913

-11/Kgzter keserűen mosolyog maga elé, sóhajt, legyint, azután az ablakhoz megy. Kinyitja, kinéz, integet, de látnivaló, hogy nem kap választ. Visszafordul/ észter: üdön: észter: Ödön: Eszter: üdön: Eszter: Ödön: Eszter: Ödön: észter: üdön: Eszter: Ödön: /Csabára értve/ Szegény! /ösztönös női mozdulattal tükröt vesz elő, nézi magát, s igy vélekedik magáról/ Szegény! /a könyvespolchoz lép, könyvet vesz elő, olvas, de néhány sor után fölnéz, elgondolkodik, majd visszatér a könyvbe, Kopognak. Ürömmel felugrik/ Csaba! /óvatosan mozdul a kilincs/ Bujj be! /ajtó nyilik, ő nem látja a belépőt/ Tudtam, hogy vissza,.. /magjelent az ajtóban. Kinyalva. Kalapban, műbőr félkabátban. Most leveszi a kalapját/ Kezicsókolom, doktornő, Maga? Megígértem, Azt hittem, hogy a vőlegényem jött vissza. Az a vőlegénye volt? Minek köszönhetem a váratlan látogatást? Nyitva volt a kapu, a külső ajtó is, /a kötelező udvariassággal/ Kerüljön beljebb, foglaljon helyet! /kettőt lép/ Irto pipás volt az úriember. Ügy megugratta azt a kocsit, hogy /röhög/ höhö.. .Nem mondom, jo kis kocsi. Ö is orvos? Vagy focista? Mérnök. De nem a havi fixéból vette. Höhö...! Dátja, ez kellemes meglepetés. Bevallom, én már lemondtam az órámról. Látom, vett is másikat.