A médium; Q 5912

22 ügy érzem, nem élem meg a befejezést e véres háborúnak, s nem láthatom soha tobbá viszont az én kisleányomat? Pétert Nyugtalan vagy Dénes, ennek tulajdonítható a roe i előérzeted! És b( vallom engem is mód felett nyugtalanít ez s gyanús vihar előtti csend. Sem e$ oie zok, se® a mi hadvezetőségünk, nom mernek kezdeni ujabb ütközetet. Se remélem, hogy ép bőrrel megueszuk a még hátralévő véres hax*cokat és a béke nasja talán már hamarosan megvirrad. Ms még nagy bőszen suhogtatja a fejünk felett kaszáját a haléi dia csak vége lesz mér. Ez igy nem mehet soká! űénesí Hej, Péter bárcsak igazat mondanál ! De nézd csak* Egy katona egyenesen fölénk tart! Péter: Ah, - az s fietsl újonc jön, akinek megmentettem az életét. / Egy fiatel ketone jön, az Őrmester előtt összecsapja a bokáját, és tiszteleg/. Íz u.ionc: Őrmester Ur ! Kötelességemnek éreztem, hogy megköszönjem, amit ma értem tett. Köszönöm, hogy megmentette az életemet! Péter: /Kezét nyújtva/ Derék fiu vagy ! Bátron harcoltál! Csak túlságosan vakon rohantál bele a legnagyobb veszélybe. Bizony egy hajszálon f ggött, mindkettőnk eletei De háti» olyen fiatal vagy még ! Hogyan engedhettek a szüleid ide! Az u.ionc

; / Rövid hallgatás után/ Elszöktem honiról, s beálltam önkéntesnek! Pétor: Meggondolatlan csaleked volt! De roméleis - az eceted intő példa lesz - mig élez-, hogy ne kockáztasd máskor könyelmüen az életed ! De rjoat tűnj ©1 gyorsan! N ® lett volna szabad megközelítened ezt az őrhelyet! He itt talál az ellenőrző csoport, nem sok jót ígérhetek neked í