Kancsal istenek; Q 5909

5 BÁLINT» Igazat mond tan. Csak as inasat mondtam. /konokul/ De a vallomásom elejétől végig hamis volt. IBOLYÁI Nem értem. Nem értem! Lehetetlenség est megérteni. - Beszélj végre! Hallod! Hát beszélj! BÁLINT» Itt nem. Gyere! Majd otthon. Énnálam. IBOLYA» Jó. Menjünk! /А azin elsötétedik. Komor hangulatu átvezető zene, majd távolról Ibolya hangja/ IBOLYAt És most beszólj! Mindent el kell mondanod! BÁLINT /szintén távoli hangon/i Nem is tudom, hol kezdhetném. Hiszen az elejét ismered. IBOLYAt Ne törődj vele! Újból akarok hallani min ent. Elejétől fogva. В L NT» Nem bánom. Szóval ott kezdődött, azon a téren. Esteledett. Éppen akkor gyúltak fel a lámpák. /А zene elhallgat, a szin kivilágosodik a felgyúl ló utcai lámpák fényétől* Parkrószletet látunk virágágyakkal, néhány paddal. Jobbra házsori ez a park mögött álló házakkal utcát képez, és a jobboldali háttérbe vezet. A teret elég jól megvilágítják az Ívlámpák, az utca azonban egyre jobban belevész az alkonyati homályba/ /Balról izgatott sietséggel István jön, nyomban utána Bálint, erősen lihegve/ BÁLIHTi Istvánt István! Állj meg, te őrült! Kiszakad a tüdőm! ISTVÁN /felnéz az egyik jobboldali házra, ós megáll/1 Jól van, nem késtünk el. Még sötét az ablak. Kifújhatja magát uraságod! /jókodvüen mellbe vágja Bálintot, ugy, hogy az lezökken egy padra./ BÁLINTt Mondom, hogy örült vagy. ISTVÁN /egy fának támaszkodva/i Még a rendszámát is tudom. BÁLINTI Minek ? I TVÁNi Az autónak. Ott a Körúton. - Az autóbuszok pedig Berlinből jöttek.