Kancsal istenek; Q 5909

- 40 IBOLYA* Nem az egyetlen. De a hozzád legközelebb álló. BÁLINTt Hét ez halálos! Hát ezen röhögni muszáj! Te Júdás! Félórája sincs, hogy elárultál engem. De azért becsületes és ősiinfce vagy. IBOLYAt És eyenes uton járok. BÁLINTi Te ? Te! Megáll az eszem. IBOLYAi Ne álljon meg. Sőt. Wagyonis fel kell srófolnod. - Azzal vádoltál, hogy elárultalak. Tessék, bizonyítsd be! A harmadik kakasszóra, /beszéd közben uj tekercset tesz a magnóba/ Vigyázz! Mellébe— szólni nem lehet. Rögzítem. BÁLINTI Ez megint micsoda ? IBOLYAi Júdásnak neveztél. Nem védekezem. Csak kérdezek tőled. Hármat. IIa a harmadik kakaskukorékolás is engem vádol ... BÁLINTI Mondtam már, hogy nem szeretem a komédiázást. IBOLYAt Hát akkor hagyd abba. És figyelj! Jön az első kérdés, /odalép Bálint elé, a szemébe néz, lassan, tagolva beszél/ Kitekernék a nyakadat a munkahelyeden, ha megtudnák, hogy cserbenhagytad Istvánt? BÁLINT* Micsoda kérdés! Perese hogy kitekernék! IBOLYA /az ujján mutatja, hogy jön a második kérdés/1 Féltél ettől ? BÁLINTI Persze hogy féltem. IBOLYA /a harmadik ujját emeli fel/t Most i$ félsz ? BÁLINTt Miért ne kelle.«• Azaz ... tulajdonképpen ... Miért is kellene most félnem ? Hiszen már nem csinálhatnak semmit sem velem. Az ostobák! A barmok! ük maguk engedtek ki a markukból. Most akár rádión adhatnám tudtul a világnak a bujkálást, a hamis tanúskodást, a tárgyalást, mindent - akkor sem árthatnak már. Semmi közük hozzá. IBOLYA /szende képet vág, lesüti a számét és éneklős hangon beszél, mint valami szégyenlős iskoláslány/l Bélint, édes jó Bálintom, nagyon szépen kérlek, bocsáss meg nekem! Igazén sajnálom, hogy elárultalak és a csúf judáskodásomm&l ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak. BÁLINT /rábámul/1 Tel ... te ... Te ezér

t csináltad ? IBOLYA /az előbbi hangon/* És na. yon szépen kérlek, bocsásd meg nekem azt is, hogy idehivtím Évit, pedig te megtiltottad, de én csupa gonoszságból idehívtam mégis.