Kancsal istenek; Q 5909

- ÉVIt Ugyan, Ibolya! liget még csak gondolni g« szabad! Ezt Bálint soha, sohasem mondaná* IBOLYAt Nem hát* Még akkor sem, ha az élete függne tőle* Már tudniillik az István élete* ÉVI /egy pillanatig meghökkenve bámul Ibolyára, aztán elneveti magát/í Jaj te, már azt sem tudod, miket beszélsz! Látom, titeket Is egészen megzavarlak az én örökös rémképeimmel* Dehát ••• Most azért egy kicsit megnyugodtam* /rámosolyog Bálintra/ Bizora benned. Meg az igazságban* IBOLYA« Egyidejűleg ? /vállatvon/ ÉVI /feláll/« Jobb is, ha megyek* IBOLYA» Várj még egy percig. Kapsz tőlem valamit* /kiveszi a magnóból a tekercset, átadja/ Párbeszéd István ós Bálint között* Vidd haza! Hallhatod a hangját* ÉVI» Ó Ibolya! Köszönöm! Köszönöm! Neked is, Bálint. Nagyon köszönöm! /meghatva csókolja meg mindkettőjüket/ Gyertek fel valamelyik este! Elbeszélgetünk. Szervusztok, /el/ /Csend. Bálint lassan előre sétál, és a jobboldali falnak támaszkodik. Keze néha idegesen dobol a falon; fejét hirtelen felveti, aztán megint lehorgaeztja, végül egyenesen maga elé bámul* Ibolya a vele szemközt lévő falnak támaszkodva, kezével, fejével tüntetően utánozza Bálint minden mozdulatát* Olyan feltűnően túlozva csinál mindent, hogy Bélint kénytelen észrevenni a szándéko jágot* Dühös mozdulatot tesz, és sértetten felszisszen* Ezt a hangot és mozdulatot is utánozza Ibolya* Utána megint mozdulatlan csend*/ IBOLYA» Nos ? Mi lesz ? Nem folytatod ? BÁLINT« Micsodát ? IBOLYA« Amikor Évi belépett, éppen azon voltál, hogy megölj* Jó lenne, ha gyorsan intéznéd el, mert mint hulla, szeretnék még egy kicsit beszélgetni veled* BÁLINT« Tisztára megőrültél. IBOLYA« Miért ? Ha mint eleven ember próbálok neked egy-két igazságot mondani, akkor betöröd a fejem. Ugy látszik, tiszteled a közmondásokat. Helyes, nagyon helyes. Be ugye megkérhetlek, hogy