Kancsal istenek; Q 5909

2 IBOLYA: Nyitva hagytad! Akárki bejöhet. r.VIt A szomszédok látják. Éa különben is. Mit bánom óni /egy szókre roskad/ Mit bánom én! IBOLYA « Ne hagyi el magad! Eddig olyan bátor voltál. ÉVI I Már nem birom. IBOLYA

ï Kitol félsz ? Uaaa kell engedniük. Mihelyt kimondták a felmentő Ítéletet, ÉVI: És ha nem felmentő ? Ibolya! Ha mégsem mentenék fel ? IBOLYA: Mér megint ezek a rémképek! - Bélint ott volt minden tárgyaié so. tanúskodott mellette. «• VI: Tudnia. Bélint olyan Jó barát. IBOLYA: És olyan Józan ember, . а о azt mondta, hogy minden rendben van, akxor nincs okod félni. Hidd el: néhány perc - és itt állnak mind a ketten. Itt ni, аз ajtóban. ÉVI« Csak már látnám! Bár ment m volna el a tárgyalásra! IBOLYA: Jó, hogy nem mentél. Agyon Izgultad volna magad. ÉVI« De legalább tudnék már valamit. IBOLYA: Lehet, hogy már el is indultak. Csak nem kaptak mindjárt taxit. Gyere, nézzünk ki az ablakon. Ugy könnyebb várni, /az ablakhoz lép/ /Jobbról egyre erősödő bébi-sirás/ ÉVI /már indult аз ablak felé, most hirtelen megáll/: Felébredt. Megnézem. /kisiet/ /Ibolya az utcát figyeli; nem veszi észre, hogy a középső ajtó halkan kirtyililc és Bálint lép be tétova, bizonytalan léptekkel. Sápadt, a keze láthatóan reszket, a szeme riadtan keresgél/ BÁLINT /rekedten/: Évi ? Hol van Évi ? /аз ajtófélfának dől/ IBOLYA /megfordul/: Bálint! Egyedül Jöttél ? Egyedül ? /odarohan, karon ragadja/ Mi történt ? BÁLINT /hallgat/