Kancsal istenek; Q 5909

- 12 EGY Nöt Vadállat! Az ilyet ki kona irtani! Irgalom nélkül ki kéne irtani! MÁSIK Nőt Nem is érdemel mást. Micsoda lelketlenség! Pedig még egészen fiatalnak látszik. HARMADIK Not Azt mondják, a másik még fiatalabb. Én nem néztem meg - jaj! nem birom látni az ilyesmit! - de azt mondják, szegényke egészen fiatal. ELSö Nüt Szegény szerencsétlen! /István felé/ Hogy az ilyet miért nem akasztják föl! ELSŐ FÉRFII Legyen nyugodt, ha meghal az a másik, ez itten - lógni fog. /Szirénázás/ TÖBB Ha Mentők! Megjöttek a mentők! /a háttér felé tolongnak/ ISTVÁN /tétován/» Megnézem... mi van ... vele ... BÁLINTt Hem! Nem! Ne menj most közéjük! Majd megtudod úgyis. Maradj István, maradj! Vagy haza ... Az volna a legjobb, ha hazaménnél. Mielőtt visszajönnek az emberek. Gyorsan! Gyere, majd elkísérlek! /indul, magával húzva Istvánt/ INTVÁN /néhány lépés után hirtelen megáll/t A mentőorvos! Nézd, ott a mentőorvos! Eressz! Megkérdezem. M NTŐOííVOS /határozott fellépésű, középkorú férfi. Hagy törne, tői körülvéve jön; egyszerre tizen mesélik el, hogyan történt a szerencsétlenség. A térre kiérve, megáll az orvos/t Köszönöm! A bizalmuk kimondottan megtisztel, de kimondhatatlanul feltart. Dolgozni szeretnék. ELSŐ FÉRFII De doktor ur, ezek az adatok nagyon értékesek ... ORVGSt Egy riporternek. Ha nem tudná, kérem - orvos vagyok. ELSŐ Nüt Te sók nézni, doktor ur, ott van az аз ember, aki... Oá VOS Látom. Ott van egy paciens, aki kezelésre szorul. Ehhez azonban teljesen felesleges ilyen nagy asszisztencia. Hölgyeim és uraim - jóéjszakát! NÉHÁNY HANGt De doktor ur! ORVOST Jóéjszakát! /Ezt már olyan nyers hangon mondja, hogy senki uem meri továbbkísérni ; lassan hátrébb húzódnak, ós egymás után eltűnnek a kapualjakban va^y az utca sötétjében/