Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 8 POKOLTORNÁC lakói kitörnek böríinükből. Az Ö»szülők nyomában a Pátriárkák, Mózes, Próféták, Dávid és Salamon királyok, akiket körülvesz az Aprószentek kis hárfás serege, sorra előjönnek az Alsó teraszra. Végül feltűnik Szent József és Keresztelő Szett János, akik az egész csoport élére állnak, mint a Pokoltornác kórusának vezetői. APOSTOLOK kórusa kezdi Halmos László: Minden földek Istent dicsérjétek cimü müvét: - Minden földek Istent kicsérjótek! ANGYALOK KARA: - Ujjongjatok és énekeljetek! POKOLTQRNAC KARA: - Daloljatok az Urnák! EGESZ KAR CITERÁSOKKAL: - Daloljatok az Urnák citerával! Citerával ós zengő muzsikaval! TELJES KAR HÁRSONASOKKAL: - Harsona zengje s bugó kürtök bt! Ujjongjatok az Ur s Király előtt! AI"'A ISTEN az ének végén keresztalakban áldást ad Krisztusra. KRISZTUS uj erőt merit ebből az áldásból. Megadóan indul el a Megváltó áldozat útjára. Imában keres menedéket a Sátán ellen. Újra rájuk borul a vészterheà éjszaka. Imára buzditja Apostolait is. A Rózsalugasra mutat: - Üljetek le itt, mig odébb megyek és imádkozom! Ti is imádke zzatok ! APOSTOLOK egy része engedelmesen helyet keres magának a Rózsalugasban. S egymás után csendben letelepednek a földre. KRISZTUS fénytől kisárve megy Imabarlangjába. Legkedvesebb tanítványai elválhatatlanul követik. Nem tágítanak mellőle. Krisztusnak látiatóan jól esik a hüségük. Szinte várjál^ ezt most tőlük. PÉTER, JAN03, JAKAB kárlelőn fordulnak Krisztushoz: - Mi hadd maradjunk melletted! Engödd, hogy Veled együtt imádko zhas sunk ! KRISZTUS szeretettel öleli át Pétert és Jánost s melegen néz Jakabra: - Maradjatok velem! Ti láttátok arcomat a Táborhegyen az Atya megdiosőitő fényében ragyogni. Legyetek âzemtanui annak is, amikor a közelfeo szenvelés-ek gyötrelmeinek vérverejtéke boritja el areomat. Elsötétülő arcával együtt elsötétül a ráeső fény is. A Rózsalugasban maradt Apostolokra szűrődik le most az égről a bárányfelhőfoezlányok közül a holdfény. Szétszórtan pihennek. Egyikmásik már bóbiskol. Fejük meg-megosuklik. Jószándékkal erőlködnek. Imádkozni akarnak, de fogytán van az erejük. Néha fel-felriadnak. Rosszat sej-tve, féke hordozzák körül tekintetüket. A sötétségre merednek, menekülésre készen. Egyik suttogva magyaráz valamit álmos társának. Bátorítást vár tôle. De annak némi pislogás után leragad a szeme. S akkor halk imamormolásba kezd. Azt reméli, hogy a többiek is követik példáját. De ez hiábavalónak látszik. Magára maradtan rajta is erőt vesz a gyöngeség. Feje lekókad, nlnómul.