Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 73 8 ANGIALOK is mind leborulnak Kri sztus

saljegyütt. KRISZTUS önfelajánlkozással: - Felemelem az Üdvösség Kelyhét I Es segitségül hivorn az Ég és Föld Urát, hogy teljesíthessem Neki tett fogadásomat, egész népe előtti Teljesítsem az Ur házának csarnokában! Jeruzsálem! à te öleden! Megrendülten kiüriti a Kelyhet. S ebben a csendben csak a szivek hálasóhaja hallatszik. ATYA elfogadja a főlajánlást. Annak bizonyságául újra kiny

ilatkoztatja Krisztus megváltói küldetését: - Ez az ón szerelmes Fiam! Ct hallgassátok és kövesselek! KRISZTUS Magdicsőülten tárja karjait üdvözlésre a Kereszt felé, a Gelgotahegyen: - Világ üdve! Szent Kereszt! Átkarollak téged, hogy ezzel az öleléssel mindenkit üdvözítsek! Verj át, hogy hozzád szegezve, szivem menedékhely legyen a bűnösök számára/ Ez a Kereszt legyen korlát a Pokolörvény szólón a bukdácsolóknak! Legyen Iránytű az Egbe vezető uton! Legyen Kulcs a Mennyország ajtaján kopogtatók kezében! Legjten győzelmi jel a sirokon! S legyen a dicsőséges feltámadás záloga! A Világitéletben pedig legyen a Birói Trónuso*! EGI HARSONASOK megfújják a győzálmi indulót! Mintha az Utolsó ítélet harsonái lennének, ugy hangzik. APOSTOLOK feriadnak álmukból. Riadtan, remegve néznek Krisztusra. Mintha viziós, nehéz álmuktól akamaaak futni, Hozzá menekülnek. Megfél emiitett, ramegő kis nyájként bújnak össze körülötte . KRISZTUS megindul Júdás ólé Apostolainak élén: - Itt az óra! Az Emberfia most a bűnösök kezébe kerül! Menjünk! Nézzétek! Itt jön, aki^plárul engem! JUDAS kardokkal és dorongokkal felszerelt poxoszlók és főpapi szolgák kíséretében közeledik az Alsá színről. Katonák a kertet veszik körül. Krisztus előtt azonban megtorpannak. KRISZTUS fenséges nyugalommal kérdezi őket: - Kit kerestek? POROSZLÓK bátortalanul^ az igézetes isteni erőtől félve mondják: - A Názáreti Jézust! KRISZTUS bátran előáll: - Én vagyok!