Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 38 Á AM A Pokoltornácon éppúgy, mint Krisztus, kétségbeesetten fogja két kezében fejét. Megváltásért eedeklőn emeli 3zemeit Krisztus felás - UramJ Mosd le véreddel a fejemre hullott rettenetes átkot! Az én koponyám hullott eléd. Azt rúgta oda a/Sátan. Vedd irgalmas szivedre a bukott emberiség Fejét'"s tedd a megváltottak fejévé! KRISZTUS meghallatja az esengő könyörgést. Két kezébe fogja a koponyát. A felismerés szánalmával öleli szivére. Megváltói vigasztalással beszél hozzá s rajta keresztül a várakouő Ádámhoz: - Az Agykoponyák hegyén a te fejedre hulljon legelőször a Keresztfáról lecsurgó vérem. Téged mosson először fehérre, ^rajtad keresztül áradjon minden fiadra. Első voltál a bukásban... Légy első a felemelkedésben! Keresztfám födbegyökerezése kifordítja az egéjz Poklot. Vele szabadítom ki onnan minden utódodat! SÁTÁN megvető flegmával: - Csak ámitsd halálravált

an is megcsalt, hazug remények bódulatában vergődő teremtményeidet! Kereszted alatt összezúzottá» süllyedsz te is pokolbeli rabjaid közé. S én magam legsek a Te örökké kinzó hóhérod! KRISZTUS hivatása magaslatán állva megerosödötten áll a Sátánnal 3zembe - Pokolfajzat Elsőszülötte! Fölöttem nincs semmi hatalmad! Rajtam ós Országomon megtörik a te erőd! SÁTÁN dühben torzultan mutatja be Krisztusnak tíjtfidás-sorozatát azok ellen, akikre Országának terjesztését bizta. - Hát ha még most is világuralomról ábrándozol, Te bolondházi, országvesztett, trónfosztott Trónörökös, idenézz! 3 lásd, micsoda sors vár a Te alattvalóidra! Restséget parancsolja újra fel, akinek álomkórságára már nincs szükség. - Restség! Mutasfi meg a Tanítványoknak álmokban, milyen halál vár rájuk is, ha ámitójukra hallgatnak! RE3T3EG morogva, kelletlenül cihelődik lustán föl. Lázadozva fordul félre, hogy Sátán meg ne hallja: - Hogy se földön, se Pokolban nem lehet egy pillanâtnyi nyugta az ördögnek! Pedig de szívesen elnyújtóztam volna végre egy kicsit! 3ÁTAN odacsodit^ ostorával a nyaka közé és ráriuall: - Restségl Végezd gyorsan liáhérköt el es s égdet, mert Ka ón leszek a te hóhérodig, azt nem felejted el!