Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 24 KRISZTUS megrendülten hallgatja a Próféták könyörgését. Megváltó elszánással önt hitet oeléjük: - Bizzatok! É n legyőzöm a Világot! SÁTÁN fenyegetőn kiáltja közbe: - Útkészítő előhírnököd végzete lesz a sorsa minden követőd nek! Pej nélkül fognak valamennyien tévelyegni, mig bünhináros lápvilágomban el nem süllyednek« Egy sem fog közülük eljutni Hozzád! KRISZTUS a végső áiadal öntudatával: - Hóhérok Atyamestere! Mindig támasztok majd uj Prófétákat! Azok megmutatják követőimek a kivezető utat hazugságaid labirintusából. Keresztelő János pedig fejnélkült is a megdicsőülj útjára lépett! A Próféták Fejedelmének székét foglaltalel. 3 velem együtt fog Ítélkezni fajtad ós pribékjeid fölött az Utolsó It £él

et en ! SÁTÁN erre felbőszültön küldi Krisztus ellen az Irigységet: - Rajta Irigység! Lázitsd fel ez ellen az Istenitéletről ábrándozó, nyomoruságainak szemétdombján vonajló Biró ellen az elnyomók és elnyomottak légióit! Vasöklük zuhogása hadd ébressze fel álmodozásaiból! IRIGJSEG kis aranyborjú szobfocskát huz elő kebléből. Magasra mutátja s kiáltozva közeledik az Alsó teraszhoz: - Ide! Ide hozzám, Aranyborjú imádói! Eladó a Pokol! Végkiárusitás a még üre, központi fűtéses öröklakásainkért ! Hull az aranyzápor! Kapkodjátok föl! Vááároljátok meg! Hasa előtt lógó nyg

y kötényből szórja az aranyat. A végén feléjük rázza az üres kötényt. De előre kacag csalódásukon. Félig eltakarja a köténnyel kaján arcát. Ugy figyeli a hatást. SZEGEITEK betóduló tömege kapkodja az aranyakat egymással verekedve. Ûe sárga festókk^válik a győztesek kezében is a~di arany, öklüket rázzák Irigység felé lázongva: - Sárga sárral mocskolt csak be minket ez a Világcsaló! Fojtsuk bele őt ebbe a sárba! IRIGYSÉG tetetett ijedtséggel, könyörögve emeli kezeit a Szegények felé. Közben flegmatikusán megy le közéjük a lépcsőn. SZEGENíEK ellenségesen veszik körül. Rá akarják vetni magukat. IRIGYSÉG egy hazug ördögi bókkal, gúnyosan hajlongva leszerelni őket - Kegyelem Népőfelsége! Egy szegény öriög könyörög ezért! En nem tehetek róla, hogy tüzes tenyeremben megolvad az arany. Ne rám, hanta a Teremtő ellen emeljék öklüket! Miért rejtette olyan mélyre a földbe. Tüzes kemencéinkben folyékonnyá kell válnia! t