Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 14 KRISZTUS lejön a barlang lápcsőin. Mintha segítségül akarná hivné szétssórtan alvó Tanítványait, körülnéz s rájuk kiált: - Ébredjetek barátaim! RISTSÉG Krisztus szavaitél villámsujtott, riadt rémülettel gurul le az Apostolokról az k£b6 szinre. Állatiasan üvöltözi: - Jaj! Jaj! Újra lecsapott rám az Istenharag villáma! SATAN erőre kap első rémülete után. Megragadja trónusba karfájára tűzött ostorát s féktelen Nühössóggel durrant rá vele Restségre. Parancsolén orditja: Vissza azonnal őrhelyedre Restség! Megbénító álmot bocsáss rájuk! RESTSÉG mintha megbénult voln*,csak kínosan nyöszörögve s vonakodva engedelmeskedik. Mint egy rabszolga, csak az ostor fenyegető durrogására vonszolja magát fel a lépcsőn. Már nem is ugy mászik, hanem a hasán csúszik. HARANGJÁTÉK csendül fel. Mintha az alvó Apostolok lelkiismeretét ébresztgetné. APOSTOLOK nyugtalanul hánykolódnak. Krisztus imára figyelmeztető szavai csendülnek meg bennük. Álmukban imafohászok szállnak el ajkukról. PÉTER már félig fel is ül. Pislogó szemekkel néz körül. SATAN a lajhármódra kúszó Restség segítésére iiet. Bűvös szavakat mormol az Apostolék fölött. Palástjával kört ir feléjük. A harangjáték erve elnémul. Szélsüvitést utánoz a zenekar. Fütyülő orkánzugásba megy át. APOSTOLOK fázósan visszazuhannak az álomba, szorosan egymáshoz bújva. SATAN fellélegezve, hogy az ima ereje fölött győzedelmeákedett, megvetően nézi az alvó Apostolokat: - Aludjatok ti hitvány férgek! Fosszátok meg az utolsó vigasztól is Uratokat! Ostorával rásuhint a közben odavánssorgó Restségve: - Most aztán ugy ülj a nyakukba, hogy az utolsó Ítélet harsonái se ébresszék föl őket! RESTSÉG Jánosra ós Péterre veti magát. Féregként vonaglik pSátán előtt s engedelmesen nyöszörgi: - Olyan taplót dugok a fülükbe, hogy az égi háborút sem hallják meg! APOSTOLOKRA a Pótol sötét, ködös álomvilága száll. ÖRDÖGFIÓKÁK eltűnnek a Sárkány gyomrában. IAÏAN trónja misztikus megvilágitásb n gőzölög. KRI3ZTHS barlangja kivilágosodik. Meg-megroggyanva menekül vissza. Földre roskad. Kezeit tördelve, égre emelt fájdalmas arccal könyörög*