Olajfákhegyi misztérium; Q 5908
- 11 SATÁN megérti Krisztus elhangzott szavaibél a kiszolgáltatottságot. Felugrik. Ürdögi kárörvendezóssel állítja talpra ördögeit is. - Talpra! Talpra! Nem hallottátok, hegy a Világsiabadité indul a kereszthalálbaY! No hát adjuk meg neki hozzá a diszkisóretet! Mi fujjuk majd a gyászindulét! Öklét a barlang Й& rázza fenyegetőn: - Jaj neked Krisztus! Előbb összetörlek Téged! S aztán letaszitom az Égből az Istent! RESTSÉG álmosan ásítozik. Nyújtott lomha hangon figyelmezteti Sátánt: - Csak ne olyan gyorsan te FŐfej, Kevélység! Régen volt már, azt se tudom mikor, hogy minket tüzes mennykövekkel söpörtek le onnan! Ce még mindig nyögöm azt a minden poroikámat összezfízó zuhanást! SÁTÁN megfenyegeti vasvillájával Restséget: - Ne nyavalyogj folyton te mihaszna Restség! Inkábfc azonnal telepedj közéjük, hogy lustaságod rájuk ragadjon. Más hasznodat úgysem vehetem! Még РокхошЪап is örökké tétlenül fetrengenél, ha egy-egy jő fogas előtt még számodra is ihxex elviselhetetlenül külön ai ad nem fütenék! RESTSÉG lassú kényfczrrüséggel, négykézláb mászik fel a lépcsőn. A Sózsalugason kezdve végighempereg az Apostolokon. Akinez ér, leragad a szeme. Elnémul még az imádságos ajkuk is. KRISZTUS barlangjából kihallatszik sóhajokkai teli imája PETER próbálkozik az előimaáko z&ssal. he nagy erőlködésébe kerül; - Az Urba mind, kik félitek, vessétek bizalmatokat! JÁNOS , JAKAB álmosan, vontatottan felelik: - Ö védőpajzsotok és oltalmat ad! Рь TER halkabban: -AZ Ur gondol velünk és áldást ad nekünk! JÁNOS, JAKAB szaggatottan: - Kik félitek az Urat... diosérjétek Ot... Mivel a gyötrötteknek... gyötrelmeit... nem nézi le u... P-uIbR elhalóan : - Nem rejti el orcáját előlük... JÁNOS, JAKAB végleg elgyöngülve hanyatlanak le: - Es mikor hivjak... meghallgatja őket... JÁNOS kezéből kiesik a lant, ahogy álomba szenderül. RESTSÉG dühösen fölkapja éppen odaérve hemper ésében. Leszaggatja róla a húrokat. ,Végül a földhöz vágja, hogy összetörik. Aztán nagyot asótva, mint aki elvégezte a rábizottakat, maga is ráfekszik a három apostolra. S elderülnek a pokoli álom tompaságába^. hRIoZTUS Imabarlangja világosodik ki. A földön elnyúlva, összetörten könyörög. Kénköves füstgomolyagok hullámai zudulnak rá Fojtogatják. Rémes víziók és haiiueinációk gyötrik. Ufra kezdődik egyre erősödve a földalatti morajlás. Félő remegéssel hátrai a barlang hátsó faláig. Ott esdeklő könyörgéssel, mint egy segiségért kiáltás tör ki az ajkától: - Atyám, ha lehetséges távozzék el tőlem ez az óra! Háttal odalapul a barlang falához, mintha mar а kereszten függene, ií"egdermedt en nézi végig а következő jelenetet. Tudja, hogy a Pokol vulkánkitörésével szemben egymagának kell gátként állnia.
