Tündöklő jellem; Q 5907

20т különféle módozatait. Kemálero, ezzel nem követtünk el valami főbenjáró bűnt?! /К

gyre izgatottabban/ Ért3ék meg, én dolgozni akarok itt és nem akarok, senkinek a cicabogara lenni! Börcsök /kajánul/; Kitűnő. Imre /élesen/: Hogy érted ezt? Börcsök: Eljárásodat követendő példának tartom. /Fintor/ Imre: Van még valákinek valami kérdeznivalója, vagy esetleg hozzáfoghatnánk a dolgunkhoz? Börcsök: Ez az, öreg harcos! Csak szedd ráncba a népet! Bizonyítsd be a föntieknek, hogy méltó vagy a bizalmukra! Imre: Förtelmes! Innen egyikünknek mennie kell, ez az egy bizonyos. börcsök: Én már trdom is, hogy ki lesz az. Kunsági: Ugyan hagyjátok már abba ezt a gyerekes marakodást! /А társaság a történteket tárgyalva szétszéled/ Lola /Imréhez lép

/Ь Mi történt itt. Tán csak nem miattam van ez a zür? Imre: Dehogy, Lolác3lra! Csak sajnos vannak, akik nwm hajlandók felfogni, hogy a világban nemcsak olyanfajta embere* élnek, mint Ők. Börcsük//fenyeget6n/: Shhefc még alkalom adtán lesz egy kis hozzáfűznivalóm, gáncsnélküli lovagom! Most csak a jónevelés tart vissza attól, hogy nyomban kifejtsem a véleményemet. Lola /riadtan/: De Börcsök kartárs, mi kifogása van Máté kartárs ellen? Hiszen б olyan rendes ember! Börcsök: Magának csak annyit mondhatok, tündérke, liogy зя egyszer rossz lóra tett. Imre /Börcsök elé áll/': De most már aztán elég volt a mocskolódásból! Börcsök. /támadó pózban/: Te mondod ezt, te nyavalyás alak?l Lola /kettőjük közé áll; Börcsökhöz/: lie merje bántani! Кun

вági /pocakos alakjával szétválasztja a szembenállókat/: Ez mégiscsak több a soknál! tJgy látszik, nekem leli itt rendet teremteni! /Imréhez/ Te, komám, menj vissza az asztalodhoz és fogj hozzá ahhoz a munkához, amit emlegettél. /Börcsökhöz/ Te pedig... /Börcsök asztalán cseng a telefon./ Börcsök /fölveszi a kagylót/: Halló... Én vagyok... máris megyek. /Elmegy/ Kunsági: A legjobbkor! /Lolához/ Maga is, kislány, legjobban teszi, ha visszamegy a helyére. Lola: De én tudni akarom, mi történt itt! Mért támadtak rá Máté kartársra