Látogatás; Q 5906
- 25 magom, hiszen olyan könnyen megy a hiszékenyekkel. /Koeoler megfogja Harily kezét, fel-alá Járkálnak a színpadon/ MA.illát egyszer azt mondta nekem, hogy betakarja magát velem, hogy körülveszi magát velem, hogy nem akar kilátni belőlem, és nyomai fog* Képzelje, elhittem. Nem azért, mintha lett volna Ígéretének realitása, terheit-emlékeit csak megtoldani lehet - hanem nagyon Jó volt elhinni* ráadja megint Keosler. UJból el f0{$om hinni* KES 'LERi megkapom :ardly, nem lehet nem hinni magában* /Megállnak, a közönség felé fordulnak/ Kijutok Magához, Magához fogok tudni oimu ni maradéktalanul, le fogom tudni küzdeni emlékeim hegycsúcsalt* Kl kell Jutnom az oromra, ahol csak maga lesz egyedül, és Maga lesz számomra, egészen* Tudom lépni kell, kíméletlenül. Tudja mennyire vágyódom az őszinteség után. Ha hü akarok maradni ehhez az oldhatatlan nagy törekvésemhez, be kell látnom, hogy kétségeimmel, elégedetlenségeimmel, habo.í = sásaimmal csak a kímélet látszatát tartom fenn. És látja csak beszélnem kell, és az első mondatok már lelepleznek. Kíméletről számolok be, emberi kapcsolat, emberi érzelem, emberi szenvedély helyett. Hazugságról és megaláztatásról van szó kímélet helyett. Táblát hordok a nyakamban« "emberek, akiit mellettem álltait, ne higyJetek nekem.Nézzetek csak rózsacsokrot képmutatása mögé, döfni akaró kifent tőrről fakadnak a virágok* Védekezzetek ellenem, tudtok-e?" Vagy van-e megnyugvás, létezik-e hitünket egyedi alátámasztó teljességre való törekvés, ha nem vágyjuk újból ós újból, amit magunk teljesnek akartunk? KihúzhatJuk-o saját magunk alól a talajt, eddigi életünk, emlókanyagunk bázisát? Ti okik