Látogatás; Q 5906

- 17 v _ « hoz vezet viaszai Gabihoz megyek* Tudom, hogy csak feléje tarthatok, anyám som tiltakozik ellene* látszólag* Mindig megnézi, hogy tiszta-e ingám kézelője, amikor elköszönök tőle* De tekintete egész uton hátam közepét szúrja, keze puha érintése bőrömet érinti, hangtalan szemrehányásának magánya szúró-tépő tüskékkel ülteti tele az utat, amelyen haladni kell* Így kell lennie, egyikünk sem tehet róla* Visszük magunkkal egymásnak nyújtott terheinket* színváltozás* Keosler irodájában vagyunk* Kesoler ingujban ül, szókén hátradőlve, lábát kinyújtva, eltávolodva az iratkötegekkel megrakott tratkütegtódia Íróasztaltól* Nyár van* Egy szekrény tetején ventillátor forog. A helyiségben még n hány üres szék ós Íróasztal, í.Sarilyn kivül. ilarily előtt nagykocsis Írógép, keze a billentyűkön pihen, nem dolgozik, Kesoler hallgatja mosolyogva. KKSöLER /álmodozva a mennyezetre bámul, két kezét nyafkán hátul összekulcsolva/1 Látja az én két hófehér libegő léggömbömet, loryly kisasszony? Ha még eddig nem látta volna, nézzon a ragyogó égbolt felé. A léggömbök eltűnnek. Nagy szeretettel kell rájuk vigyázni, óvni kell minden vihartóli kitartóan keli ragaszkodni, látóhatárunk szebbik feléhez. MARIIá /fiatal és szőke, és aránytalanul nagy kék szemével anyáakodóan, elnézően nézi az álmodozó Késeiért./t Kossler tír, felettünk irodánk rogyadozó mennyezete kópezi a maga ragyogó ógboltját, és ló ;gömbJoi azt hiszom csak szóm© káprúzaca. A főnöle becsapta az imént az ajtót távozóban. KBSGUSB /mxntha nem hallaná a szentségtörést/: csak maga létezik, ós szőkesége ós a káprázati a valóságáéi szikrázóbb, fényesebb valóság, Marily kisasszony, m haja lágyöágáaak minden könnyedsége, ós hangjának ousogása, és lényének teljes gondtalansága.