Látogatás; Q 5906
KíiAGi a fiiszőnyegre emlékez^ot^ amelyik a bukfenc nyomait viselte, ós arra a pohárra, amelyikre a kis Kooolor kakaós szájanyomát rajzolta fel. Vagy szeretettel idózto viasza az elmúlt tótágasokat és onnan, arról az emlékeztetésre késztető folyóparttól ujabb önfeledt simogatás okra készült* Nem Jószántából, de megfellebbezhetetlenül messzire távolodott el tőlünk, es itt maradt közöttünk annyiban, amennyiben multunk részét Jelentette. Kesoler, túlsó partra vándorolt öreg barátom, nem halottabb emlékeinknél, és nem élőbb meghiusult, már reménytelennek tünő lehetőségeinknél. ELso GYÁSZOLÓI élet© teljes volt, mert törokvóoei teljes megoldásokra irányultak. MÁSODIK GIÁSZOLÓI élete félbemaradt, mert el kellett mennie, pedig törekvéseiben még nem adott helyet a megalkuvásnak• A ozinpad túlsó oldalán, a megvilágosodott térfélben a Kesoler pár otthonában vagyunk. Amikor a színpad felmogy Keoslert ós l llyt ogy vitatkozó, izgatott társaságban találjuk. A légkört nem a vita hovességo, hanem a kifejtett ellentmondások tartalmi izgalma teszi feszültté. Keosler ós Blly külün-külön vegyülnek el a vendégek között. Az utoáról szűrődik időnkónt zaj, a beszélgetések közé. NELSON /Keosler munkatársa/1 non, Kesslor, nom tudom dicsőíteni a to szent ós örök cseppfolyóaoágodat, a te állandóan önmagádba záródé, mindig kialakulatlanságot Jelentő vándorlásaidat. Nem akarom tartósítani a to megrekedtoégedot, a te többnyire mór indulásban megmorevodósro késztetett - igény ós lehetőség közé szoruló-távolságaidat•